Karácsonyi utóhangok

„Néha mindennek el kell mozdulnia kicsit, hogy a helyére kerülhessen. Három napig igyekeztünk kizárni életünkből a politikát, aki azt merte mondani a fenyőfa mellett, hogy Moody’s vagy Standard and Poor’s, az nem kapott zserbószeletet a tányérjára. Barrosóé helyett Pál apostol leveleit hallgattuk a karácsonyi istentiszteleten vagy az éjféli misén – Pál levelei valahogy egy kicsit időtállóbb szövegeknek tűnnek.

Elmúltak az ünnepek, de ezt a szombattól hétfő estig tartó három napot még tartogassuk, melengessük a szívünkben életünk legszebb, legtöbb erőt adó karácsonyi emlékeivel. Ami egyszer a miénk volt, örökre a miénk, csak nagyon sok erő kell hozzá, hogy ezt így érezzük. Ne rohanjunk blokkal a kezünkben becserélni a bordó pulóvert olajzöldre, a világoskék hálóruhát kávébarnára, mert az a bordó pulóver meg az a világoskék hálóing is nagyon szép, ha szeretettel adták, és ne bántsuk meg az ajándékozót, hogy értésére adjuk: nem ismeri az ízlésünket! Ne essünk kétségbe, ha értékesebb ajándékot adtunk, mint amilyet kaptunk, vagy fordítva, és ne keressük a tintával áthúzott számjegy mögött az árat!

Mert ára mindennek van, és nem mindig a pénztárnál fizetjük a legtöbbet.”