„Az ellenség szuperaktív. Egy pillanatra sem tett le arról, hogy újra birtokába vegye az országot az IMF-tankok háta mögött. Ezért itt az ideje, hogy számba vegyük, kikből is áll most teljesen tényszerűen az ellenség. Akik letagadják a spekulációs térdre kényszerítést, az összeesküvést és annak nem elsősorban gazdasági, hanem politikai célját. Kik ők, hányan vannak és kit képviselnek? Megdöbbentő és váratlan kép tárul elénk.
Ellenségeink tábora először is nem azonos a parlamenti ellenzék személyi állományával, annak csak egy kis kiválasztott részét tartalmazza, hanem sokkal inkább fedi az egykori demokratikus ellenzék és a Soros György által támogatott nemzetközi együttest, az itt egyszer már leírt Ascher Café legénységét, s mindössze néhány száz főt, ha tartalmaz. Ebben az együttesben, akár tetszik, akár nem, a politikai egységet felülírja a majdnem százszázalékos egység, ahogy ezt Soros szereti. Ide tartoznak először is a berliniek, Konráddal és a Nobel- díjassal együtt, ide tartoznak az amerikaiak, az Amerikai Magyar Népszava tábora, Kertész Ákos fémjelével a homlokukon, ide tartozik a Soros fenntartotta műhelyekben, azaz az ATV-ben, az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban, a 168 órában és sajnos a Heti válaszban dolgozó újságírók is, a kevés kivételtől eltekintve. Ehhez társul még néhány tucat ember, akik amerikai egyetemekre, szervezetekbe, kormányhivatalokba vannak beültetve és erős befolyással rendelkeznek, informáltak. Ide számíthatjuk még a magyarországi külföldi bankok vezetőit. Ez az összességét tekintve talán ezer-kétezer ember alkotja azt a hatalmi központot, amely az IMF segítségével meg akarja ragadni a magyarság fölötti rendelkezést.
Hangsúlyozni kell, hogy ez nem a magyar zsidóság, mert annak egy része éppen a kormányban van, a másik része pedig ugyanúgy passzív, mint a kormány mögött álló milliós tömeg. Ennyire képtelen és veszélyes helyzet még soha nem volt Magyarországon.
A veszély kettős. Elsőként mindjárt az, hogy a hatszázaknak sikerül hatalomra kerülniük. S minthogy kevesen vannak az ország tényleges vezetéséhez, Izraelből és Amerikából kérnek és kapnak kádersegítséget. (Történetesen Kertész Ákos nem a díszpolgárságát kapja vissza, hanem beköltözik a Sándor-palotába.) A másik veszély pedig az, hogy mindezen erőszakos műveletekkel magukkal rántják a magyar zsidóságot és ugyanakkor eltaszítják, mert megalázzák a magyar tömeget, amely eddig nem volt antiszemita és nem kívánta visszahozni a vészkorszakot, eszében sem volt, de most megalázottságában, elkeseredésében az lesz. Gyűlölködő lesz, mint a proletár, vagy végső, kihalásos passzivitásba burkolózik. Szabotálni kezd és már csak a legdurvább erőszakkal lehet uralkodni fölötte. Ha ez a rendszer sikerül az Ascher Cafénak, ami nem csupán tervbe van véve, hanem bele van kódolva a hatszázak génjeibe, akkor egy egész magyar társadalom indul meg sukorói halálmenetben végzete felé. A magyarság éhen fog halni a saját hazájában, ahogy az éhhalált Spengler leírta. (Mi meg idéztük.)”