Vissza, magunk mögé

„Igaz, békés, tárgyalásos rendszerváltozás csak Magyarországon és (valamivel előbb) Lengyelországban ment végbe, de a pártállam és a pártállami vezetők sommás elítéléséhez, kirekesztéséhez, B-listázáshoz se Romániában, se Bulgáriában, se Jugoszláviában, se a jugoszláv utódköztársaságokban nem folyamodtak. Olyannyira nem, hogy hajdani kommunista pártvezetők, miniszterek demokratikus választásokon vezető pozíciókba tudtak kerülni, nem is egyszer. (...)

A »tárgyalásos rendszerváltozás« iránti tisztelet és hűség – az átmenet e formájának történelmi vívmányként való kezelése – Lengyelországban a Kaczynskiak, Magyarországon a második Orbán-kormány idején billent csak meg.

Jegyezzük meg gyorsan, hogy miközben idehaza egyesek még mindig az évek óta öntudatlan Horn Gyula karhatalmista múltját próbálják rávetíteni az egész MSZP-re, az ikonikus ellenálló, Lech Walesa demonstratív látogatást tett Jaruzelski tábornok betegágyánál, és mindig is hevesen ellenezte a volt pártfőtitkár, elnök és miniszterelnök bíróság elé állítását. Közös művük, a békés átmenet jótékony parazsát mint meggyőződéses lengyel hazafi ma is őrzi, a kisszerű bosszút ráhagyja másokra. Holott Jaruzelski (Hornnal ellentétben) valóban lövetett, őt meg évekre internáltatta.”