Papírforma

„Gyakran hallani az aktuális győztesek részéről, hogy az időközi választás sokkal pontosabb képet ad a politikai erőviszonyokról, mint bármely közvélemény-kutatás. Sajnos ez a kijelentés nettó hülyeség: míg utóbbiak az egész országra reprezentatívak (ha jól végzik a munkájukat a kutatók), előbbiek egy adott körzet, település lakosainak véleményét tükrözik csupán. A nagy következtetésekkel tehát érdemes óvatosan bánni: közismert, hogy a Fidesz közel tíz éve nem veszített időközin, holott közben két alkalommal is alulmaradt országos választáson. S hogy egy régebbi példát is hozzak: 1991-ben három helyen tartottak időközi voksolást, Budapesten az MSZP nyert, Szerencsen az MDF által támogatott független jelölt, Kisbéren pedig sorra érvénytelen lett a szavazás. Akkor melyik volt az országos tendencia? Pár hete Püspökladányban a Jobbik alázta az MSZP-t, a második kerületben fordítva történt. Akkor melyik most az országos tendencia?

Szakmailag tehát csak egyetlen eljárás korrekt: ha az adott település eredményeit hasonlítjuk össze az ugyanott született korábbi eredményekkel, s a következtetéseinknél nem terjeszkedünk a kerület határain kívülre. Az egyéni választókerületi adatokból tehát nem olvasunk ki országos tendenciákat, de az országos trendek érvényesülését értelemszerűen vizsgálhatjuk a kerületi adatokban. Ha így járunk el, a meglepő egyből várhatónak, az eltérő rögtön érthetőnek látszik majd.

Hiszen mi is történt? Két, régóta jobboldalinak számító körzetben, Püspökladányban és a második kerületben – természetesen a tavalyi választásnál lényegesen alacsonyabb részvétel mellett – a kormánypárt meg tudta őrizni jelentős fölényét. Ez azonban nem jelenti azt – bár minden bizonnyal és politikailag érthető módon a Fidesz erről beszél majd -, hogy tévednek azok a kutatások, amelyek szerint a párt országosan minden második szavazóját elvesztette már. Ez a komoly visszaesés utáni támogatottság - amely az ellenzéki pártok alapvetően stagnáló adataival párosul - ugyanis bőven elég ma a Fidesznek arra, hogy alacsony részvétel mellett (a biztos pártválasztók döntésével) relatív többséggel szinte mindenhol nyerjen. Kormánypárti jelöltet ma legfeljebb a korábbi baloldali fellegvárak valamelyikében tudna az ellenzék megszorítani, s még ott is csak úgy, ha politikusai és szavazói is képesek és fogékonyak lennének az együttműködésre.”