Biztosítás, biztonság

„Az Európai Bizottság előrejelzése szerint év végére számos tagállam recesszióba kerül, jövőre pedig jó, ha félszázaléknyi előrelépést remélhetünk. Ebben a cseppet sem biztató helyzetben sem az uniónak, sem a valutaalapnak nem érdeke, hogy egy újabb tagállam, Magyarország kerüljön bizonytalan helyzetbe.

Egy biztosítás megkötése – mondhatni – közös érdek. Hogy mibe fog ez nekünk kerülni? Egyelőre annyit tudunk, hogy a valutaalap sem a régi már. Túl nagy a baj Európában ahhoz, hogy a korábbi módszereikhez ragaszkodjanak. Az általuk oly kedvesnek tartott megszorítások politikája csődöt mondott: a fűnyíróelven működő elvonások eddig minden egyes »megsegített« országban csak még mélyebb válságot hoztak. Magyarország nem kér hitelt, hanem egy elővigyázatossági biztosítékot, főleg a spekulatív támadások ellen. Az államadósságunkat csökkentjük, a Széll Kálmán-terv alapján a szükséges állami átalakításokat elkezdtük, a költségvetésünk deficitje minimális. Mit lehet még kérni? Privatizálnunk már nincs mit, amink volt, rég eladták. Az pedig nehezen számon kérhető, hogy nem bántuk meg a valutaalappal történt tavalyi szakítást. Másképp soha nem tudtuk volna bevezetni a bankadót és a multinacionális vállalatok szektoronkénti különadóját. Ami akkor még újdonság volt, ma pedig fél Európa gyakorlata.

Változnak az idők.”