„Van olyan politikus, akivel privátban jóban vagy?
Nincs. Ők – csúnya szóval – a munkaeszközeim. Teljesen más lenne a beszélgetés, ha összejárnánk ebédelgetni. Képzeld csak el, kedden együtt eszünk, nevetgélünk, szerdán pedig elkezdem bombázni a kérdéseimmel. Egyikünk sem érezné jól magát ebben a helyzetben.
Ahhoz is ragaszkodni szoktam, hogy ne én hívjam be őket, és adás előtt sem beszélgetünk. Ennek egyszerű oka van: az ilyen beszélgetések alatt óhatatlanul szóba jönne az a téma, ami miatt behívtuk – hiszen mi másról is beszélhetnénk, nem ismerjük egymást, az időjárásról meg csak nem kezdünk el társalogni –, viszont, ha egy gondolatmenetet átbeszélünk, akkor az már az adásban csak egy ismétlés lenne. Az pedig nem jó. (...)
Mennyire érzed jogosnak azokat a kritikákat, amelyek arról szólnak, hogy inkább balra húzol?
A minap egy szocialista politikussal készült interjú után az egyik néző e-mailben rettenetesen leszidott, hogy jobbos vagyok. Ha jobboldali politikus van itt, akkor a nézők szemében balos vagyok, ha baloldali, akkor jobbos. De ez így van jól.”