A frászt hozza

„A Jobbik a napokban már egy komolyan vehető közvélemény-kutatónál is beérte a szocialistákat, és könnyű elképzelni, hogy a szélsőségesnek tartott politikai szereplők támogatóira jellemző rejtőzködést figyelembe véve ma már valójában második erőnek számít. Ráadásul ez az ősz akár a Jobbik sikertörténete lehet: a gazdasági nehézségek és a politikai hitelvesztés idején, a politikától való drámai elfordulás körülményei között náluk érzékletesebben senki sem tudja megszólaltatni az ilyenkor népszerű hangokat. Az MSZP hitelességi problémája és belső válsága miatt sincs ebben a helyzetben, az LMP-től pedig eleve távol áll ez a regiszter. Ebben a helyzetben tényleg a Jobbik lehet a kormányban csalódottak és a reménytelen helyzetben élők első számú célpontja.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Jobbik növekedési lehetőségei korlátlanok – a párt »kormányképességi« problémáiról már korábban is beszéltem. Az azonban tény, hogy a pálya jelenleg leginkább feléjük lejt, s ez láthatóan az inkább a »jó öreg« szocialistákat kihívónak álmodó Fideszre is a frászt hozza.  Sokat elmond a kormánypárti stratégák gondolkodásáról, hogy a Jobbik-problémát régóta kiemelt kérdésnek tekintik: a választás előtt ennek a megkülönböztetett figyelemnek (és az ebből következő sorozatos karaktergyilkolászásnak) köszönhetően állt meg a Jobbik növekedése, a kormányváltást követően pedig számos alkalommal lehetett érezni, hogy a Fidesz tudatosan, tervezetten igyekszik kifogni a szelet a radikális párt vitorlájából.”