„A jelek szerint a mi egykulcsos adórendszerünk megalkotói éppen attól riadtak vissza, ami annak pedig lényege volt mindig is szerte a világban, a radikális változtatástól. Úgy lehet, ők még hisznek a mesében, miszerint igenis létezne igazságos adórendszer, olyan tudniillik, amely egyformán kedvezne kis és nagykerestűnek, államnak éppúgy, mint vállalkozónak, munkavállalónak. Márpedig ilyen adó-állat, tán csak látják már, amit szemük is észlel: nincsen!
Javaslatunk ezért úgy szólna, hogy a valódi egykulcsos rendszer jegyében szűnjön meg végre valóban minden adó (és adóalap) eltérítés, az adójóváírás éppúgy, mint a szuperbruttó, avagy mondjuk éppen a családi kedvezmény. Utóbbi feladatát vegye át a szociális ellátórendszer, míg az adójóváírásét pedig egy fix összegben megállapított és mindenkire érvényes, adómentes, éves jövedelemhatár.
Tessék, hogy ez utóbbi nem igazságos, mert ezzel a leggazdagabbak kedvében is járnának? Az azért nem olyan nagyon biztos, főleg, ha az idei szisztémát nézzük. Hiszen az adókivető dolga ezután annyi lesz, hogy ama adómentes sáv fölötti jövedelemrészekre olyan, feltehetően a mostaninál jelentősen magasabb kulcsot állapítson meg, amely bevételi terveivel éppen egyezik.”