Sekély e kéj

„Mára kiderült: nem lehet úgy fenntartani a fejlődést, hogy az állam a haszonnal járó tevékenységből kivonul, a közfeladatokat pedig az egyre csökkenő adókból próbálja finanszírozni. Abszurd, de a javarészt szolgáltatásokból és fogyasztásból befolyó adó lassan már arra sem elég, hogy őrködjön a szabad piac biztonsága felett. Így jött a hitel. És az adósság, amely most lerombolja a szociálliberális narratívát.

Így Gyurcsánynak igaza van abban, hogy a balliberális ideológia sekély lett, és ebből eredően nincs is nagy népszerűsége az ilyesfajta pártoknak. De téved a miértben. Nem a hangerővel (lásd Heller Ágnes óriás decibelű kiáltását) vagy a minőségi elbeszéléssel volt baj. Hanem egyrészt a becsületen esett folt, másrészt pedig maga a világmagyarázat mondott történelmi csődöt. Így volt ez a kommunizmussal is. Erőszakkal kipróbálták, félresikerült, de még halálában is magyarázták a helyességét. Hangosan és szépen. De már kimúlt valójában. Mint ahogy most szenvedi haláltusáját a liberalizmus modern, szocialista olvasata is.

Örülhet-e mindennek egy konzervatív ember? Érezhet-e kéjt az elsekélyesedő balliberalizmus láttán? Aligha. Mert még nem tudjuk, ki issza meg mindennek a levét.”