„Végleg beérik a Magyar Narancs. Kicsit savanyú (természetesen a sötétben bujkáló szabotőr imperialistáknak), egy kicsit sárga (lásd még: magyar és kínai, együtt mennek szántani), de a miénk. Bizony a miénk, mert ez a rendszer senki másnak nem kell Európában. Huhognak és jajveszékelnek a vészmadarak, de hiába, mert a Magyar Narancs Rendszerének kiapadhatatlan bölcsességű Vezetője megmondta: nemsokára minket fog irigyelni és utánozni az egész világ.
Az nagyon tetszetős, amilyen találékonyan ebben a mutatványban minden el van takarva »a zemberek erre adtak felhatalmazást« című szöveggel. Elkoboznak háromezer milliárdnyi nyugdíj-megtakarítást, a zemberek meg csak pislognak, mert meg van mondva nekik bele a szemükbe, hogy ezt szavazták meg. Ez jobb, mint a békekölcsön. Mi meg, idióták, söpörtük le a padlást. Minket meg söpörtek el majdnem a zemberek. Szóval volna mit tanulnunk a narancs-együttműködéses gárdától. Ha újrakezdhetnénk, némelyikből biztos PB-tag lenne. Azt meg Szabad Nép félórán kellene oktatni, ahogy a nyugati zsoldban álló aknamunkások defetista kritikáját elfojtják. Mi is mindig cseszegettük a Lukácsot, de ezek egyenesen bűnözőt faragnak a filozófusokból. Mekkora ötlet! Nem ám, hogy jobboldali elhajlás, meg burzsoá métely, nem. Megvádolni őket, hogy loptak, elkutatták a zemberek pénzét. Na, hogy fogja utálni őket mindenki!
De a csúcs a kémügy! Hát az Sztálin-díjas! Mit görcsöltünk mi ezzel a Pelikánnal, hogy tanút faragjunk belőle. Mennyi kárba veszett energia. Ezek meg mintha egyenesen a mi modellünket másolnák, csak sokkal profibban. Ugyanúgy egy minisztert visznek be, de ők mindjárt a titkosszolgálatival kezdik. És azonnal titkosítják is nyolcvan évre az ügyet, úgyhogy azt se lehet tudni, hogy mi a vád. Ráadásul egy kifejezetten ellenszenves figurát pécéztek ki, akiről sok mindent el tud képzelni a nép. Ezzel szemben mi szerencsétlenkedtünk a Dániel Zolival, meg az ürgebőrökkel. Amatőrök, azok voltunk.”