Kormányzati Audik és a demokrácia töréstesztje

„Akár tetszik azonban, akár nem, az a minimum, hogy a polgárok közössége ideális feltételeket teremt azoknak a munkájához, akiknek döntései és intézkedései meghatározzák az ország mindennapjait. Szembeszökően farizeus magatartás a tárcavezetők »autós« vegzálása, amikor a pazarlás szimbólumaként bemutatott járgányok még csak föltűnést sem keltenének egy átlagos vidéki diszkó parkolójában.

Igaz, a politikai elit felelőssége megkerülhetetlen abban, hogy minden egyes, a döntéshozás e szintjén teljesen természetesnek tetsző beruházás után magyarázkodnia kell. Talán ha korábban Szijjártó Péter nem tartott volna tucatnyi sajtótájékoztatót a nem túl fantáziadús »luxusbaloldal« fölütéssel, akkor kevesebb otromba demagógiával terhelt kritika érné e munkaeszközök beszerzését. (...)

A mindenkori kormánynak, így most az Orbán-csapatnak egyetlen voksolót sem lenne szabad elveszítenie azért, mert tagjai – észszerű keretek között – a legjobb autókkal közlekednek, és a legmodernebb technikai eszközöket használják. Racionális politikai térben azonban százezernyi szavazatot kellene buknia azért, mert nem ismeri föl a velejéig igazságtalan egykulcsos adó csődjét.”