Civil kurázsi és harcmodor

A kapitalista bankok csak azt teszik, ami a természetük. Természetesen tudjuk, hogy lapos közhely, de hát mégiscsak az az igazság, hogy nem jótékonysági intézmények! A probléma ott kezdődött, amikor rendszert váltottunk. Ma már tudjuk, hogy így azt nem lehet. A Nyugat több évszázad alatt alakult azzá, ami ma, mi pedig azt hittük, hogy megy ez 24 óra alatt. Az a 40 év, ami szocializmusként beivódott a hazai társadalom gondolkodásmódjába, így, hirtelen, nem törölhető onnan ki. (A szocializmus éveiben is létezett bankrendszer, de annak mohóságát korlátozta maga a rendszer, így mi ezt megszokva, szinte védtelenül keveredtünk bele a kőkemény, farkastörvényű - a kijátszást alapeszmeként kezelő - világba.) A kapitalizmust akartuk és fel sem merült, hogy úgy engedtük azt betörni, mint amiként egy idegen állatfajt hurcoltak be anno egy idegen kontinensre, ahol annak a természetes ellenségei nem léteztek és ebből fakadóan gond nélkül túlszaporodhatott, veszélyeztetve ezzel az eredeti fauna egyensúlyát. Ha csúnyábban fejezném ki magamat, azt mondanám, hogy bután beengedtük a mohó és gátlástalan gyarmatosítókat! A nagyon demagóg és megszállottan ostoba liberálisaink baromira elszúrtak itt mindent. Ezzel küszködünk és fogunk is még sokáig, ha nem értjük meg, hogy mi történik. A kapitalista rendszer kíméletlen! Kíméletlenebb talán, mint eddig bármely más társadalmi formáció; aki fegyvertelen, az elvész. A fegyvert az jelentheti, ha megértjük, hogy nincs szervezett, intézményesített védőháló, nincs pártbizottság, ahova fordulni lehet, ha nagyon ki akarnak cseszni velünk. Nincs kibaszási határ! Torkos Matild ezt sugallja - talán nem is tudatosan, de sejti és sejteti, hogy a széthúzás, a hatalom elvtelen és gyakran igaztalan fikázása a legalkalmasabb terep a kifosztóink számára. Hogy ezekkel az új gyarmatosítókkal csak összefogással tudunk szembeszállni. A rendszerváltást visszacsinálni nem lehet, de szép lassan illene már ráeszmélni, hogy ebben a világban igazi barátok, jóakarók nincsenek, és aki talpon akar maradni, annak ugyanolyan kemény kíméletlenséggel kell a kicseszni akarókkal szembeszállni, miként azok megkísérlik ezt vele. Sajnos ehhez még sok tapasztalatra és talpraesettségre lesz szükség. Éppen ezért a legszarabb embernek azt tartom, aki ma merő ellenszenvből szembe megy az államrezonnal, aki nem bírál, kritizál, hanem ártó szándékkal és készakarva keresztbe tesz.

"a lopás, sikkasztás, korrupciós bűncselekmények miatt jogerősen elítélt politikusok és köztisztviselők bírói ítélettel elkobzott magánvagyonából kellene szociális pénzügyi alapot teremteni a rászorultak megsegítésére." Kurvajó ötlet, csak számolni kéne tudni. Tegyük fel, hogy az elkobzott vagyonból összejön 10 Mrd forint (teljesen irreális feltevés amúgy). Vegyük az átlagos lakáshitel-tartozást optimistán 5 m forintnak. Akkor ebből összesen 2000 rászoruló háztartást lehet kihúzni a bajból.

Azt hiszem, ez elég tanulságos: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/komment/20110829-simor-andras-mnbelnok-az-foley-amerikai-nagykovetnek-beszelt-a-devizahitelesekrol.html?SYSref=NONE&cmnt_page=4

Ismét messzemenően egyetértek Torkos Macával. Nincs mit hozzátenni.