Ősök napja

„Aki műveltségre törekszik, netalántán művelt, valami furcsa csodabogár a pénzhajhászó csőcselék szemében, társadalmi vesztes, akinek nincs elég esze, hogy nagy autóval járjon. Az is baj persze, hogy a nemzeti kultúra irányítói és pénzosztói között is akad elég sok műveletlen, ostoba fráter, de az már egyenesen megbocsáthatatlan, hogy 2011-ben a szellemi érdeklődés valami úri huncutság, amire egyfelől a kedves néptömegek nagy ívben tesznek, másfelől nemhogy megélni nem lehet belőle, de egyenesen nyomorog, aki tudományos pályára adja a fejét. Ha most elkezdeném sorolni, hány nagyszerű tanár, muzeológus, történész barátom tengődik egyik napról a másikra, véget sem érne a lista. Akad köztük több nyelven beszélő, többdiplomás kutató is, aki valamifajta hazaszeretettel vegyes kalandvágyból tartózkodik még mindig itthon. Ha körülnézünk a fiatal diplomások körében, egy részük már külföldre menekült, a másik részük éppen ezt tervezi, és akad, aki még itthon nyomorog egy darabig, mielőtt végleg felkopik az álla. Mondanom sem kell, nem a fizetésüket keveslik. Egyáltalán nincs ugyanis fizetésük, nincs munkájuk, kényszerűségből a szüleikkel élnek, és még szerencse, mert rájuk legalább számíthatnak. Már amíg az utolsó tartalékokat is fel nem élték, mert akkor tényleg irány az utca, vagy marad a londoni mosogatás. Ezért tényleg érdemes tanulni, érdemes mondjuk hat éven át megtanulni minden csont és izom nevét latinul, vagy elmélyedni a középkori kódexirodalomban… És ebben bizony mi, egyszerű polgárok is nyakig benne vagyunk.

Mert állandóan csak a szánk jár, összevissza okoskodunk, de értékítéletünk nem jól működik, hiszen rossz könyveket olvasunk, és bár élőszóban lehozzuk a csillagokat is az égről, nem törődünk a magyar nemzeti örökséggel és tudománnyal.”