Miért ne írjunk dühös posztot egyetlen tudósítás alapján?

„Íme az idézet a hvg.hu cikkből: »Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, ’legalább is kényszerlakhely’ volt Magyarország számára.« (Miközben a posztot írtam, a kritikus mondat is megváltozott, immár így hangzik: »Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert a »régi világ«, az a világ börtön, »legalább is kényszerlakhely« volt Magyarország számára.« – úgy látszik, másnak is feltűnt a baki. Itt most leteszem a nagyesküt, hogy az előbbi idézetet is onnan másoltam, kb. délután négykor.) Átirat ugyan nincs, de video van fent a HirTV oldalán, és a fenti szöveg eredetije a valahol a 26. perc vége felé található: »mert az a régi világ szerintem inkább börtön volt, mint otthon, de – legyünk megengedőek – legfeljebb kényszerlakhely volt a magyar nemzet számára.«

Nem kívánom olvasóimtól, hogy az egész beszédet hallgassák végig, de a kontextus, és hogy mi a »régi világ« úgy érthető meg igazán. A fogyasztói vagy jóléti társadalomról volt szó, arról a modellről, amely miatt két éve döcögős pályán van sok nyugati ország. Lehetnek kétségeink ennek igazáról, de ma például olyan címmel jelentek meg cikkek, hogy »Egy hét van az amerikai államcsődig« – ez azért elég beszédesen jelzi, hogy valami tényleg nagyon nem stimmel, ráadásul immár a centrum kellős közepén.

A Nyugatról, mint meghaladott civilizációs keretről szó sem volt. Csupán olyan összefüggésben került elő a beszédben, hogy most épp a nyugati centrum sem nagyon tudja, hogy merre van előre, tehát az a hagyományos közép-európai stratégia, hogy kövessük a nyugati megoldásokat, nem tűnik nyerőnek. Ettől még nem a Nyugat maga hanyatlik, hanem az a mód, ahogy aktuálisan él. Aki ezt megállapítja, az nem Levédiába akarja visszavezetni népét, hanem csak arról beszél, amiről nagyjából mindenki, aki a »mi van most?« kérdésre választ keres.”