Gyalul a kedves vezér

„Iványi Gábor - bár nyilván kikérné magának az effajta minősítést - igazi, szent ember. Erkölcsi tisztasága, becsületessége, segítőkészsége, morális helytállása közismert. Nyilván nem véletlen, hogy a rendszerváltás környékén egy ifjú, és amúgy minden valószínűség szerint, nem túl vallásos, liberális politikus őt - a demokratikus ellenzék egyik ismert alakját - kérte meg két gyermeke megkeresztelésére is.

Teltek-múltak az évek. Az ifjúból pocakosodó pártvezér lett, a liberalizmust is elfújta a szél. És bizony a többi gyermeket már a komolyabb politikai haszonnal kecsegtető nagy, keresztény egyházak papjai keresztelték. Ez már üzlet. Csak egyvalami maradt állandó. Iványi Gábor, aki azt is tudja, a valódi istenhit nem azt jelenti csak, hogy templomban prédikálok a szépről-jóról, aztán annyi. Hanem tenni kell az elesettekért, a szegényekért, az öregekért. Igen, meg kell fogni a koszos és büdös hajléktalan kezét és meg kell simogatni. Enni kell neki adni. És valami helyet keresni, ahol túlélheti a telet. Mindehhez intézmények, szakképzett, elhivatott emberek kellenek. Egy egyház intézményi keretein belül mindez megoldható.

De hopp, a kedves vezér, aki nyilván már nem is emlékszik arra a szakállas liberális boldog apára a metodista templomban, a parlamenti szavazás előtti másodpercekben átírta az egyházi törvényt. Iványi Gábor és metodista egyháza elbukta azt a lehetőséget, hogy egyházi szervezetként segíthessen, annak, akinek a krisztusi parancs értelmében segíthet.”