„Dinnyerendelet lépett életbe a múlt héten, dinnyekommandók járják az országot, a dinnye minőségét ellenőrzik korszerű műszerekkel, kíméletlenül lecsapnak a nem megfelelő minőségű importárura, hiszen a nem megfelelő minőségű áru csakis import lehet. »A dinnyének épnek, egészségesnek, tisztának, kártevőktől mentesnek, idegen szagtól és íztől mentesnek kell lennie« – közli a tárca, és az intézkedést csak üdvözölni lehet, még akkor is, ha a fentiek megállapítására régebben a másnaposan piacon őgyelgő fogyasztó is képes volt: szemrevételezett, kopogtatott, szélsőséges esetben lékeltetett, és ha jó volt a dinnye, megvette, ha nem, akkor nem.
Manapság erre a szellemi és fizikai teljesítményre a fogyasztó aligha képes, de sebaj, jön az emberek gyámolítója, jobbkeze és nyelve, a hatóság, és eljár. Ahogy a minisztérium közleménye szól: javítják a magyar dinnye piaci pozícióját.
Tudniillik a magyar dinnyének nem jó a piaci pozíciója. Pedig a magyar dinnye kiváló minőségű. Ezt maguk a termelők mondják, tehát minden bizonnyal igaz. Azt is mondják a termelők, hogy ezt a kiválóminőségű magyar árut azért nem lehet eladni, mert a gonosz multik és a velük szövetséges kozmopolita városi lakosság dafke a rossz minőségű importot veszi, mert az olcsóbb. A rohadékok csak az árat nézik. (...) Sokadszorra kell már mondani, hogy ez az önellátós, importkorlátozós zagyvalék elég hülyén néz ki egy olyan országban, amelyik erőteljes agrárexportőr és még erőteljesebb szeretne lenni, hiszen tudjuk: a világ legjobb minőségét termeli, ráadásul olcsón. Ha önellátást akarunk, ne akarjunk exportálni, ha exportálni akarunk, akkor meg ne sírjunk azon, hogy jaj, van világpiac.”