„Az európai közösségben talán az a legriasztóbb, hogy túlságosan sok az ismeretlen, és kevés a fogódzkodó. Vajon miként reagálnak a piacok, ha a lapzártakor még tárgyaló euróövezeti vezetők olyan döntést hoznak, hogy legalább csökkentik a kamatlábakat, és meghosszabbítják a kötvények lejárati idejét? Nem gondolnak majd arra a befektetők, hogy Európában már államok is csődbe mehetnek? Mekkora ellenállást mutatnak a tagállamok, ha megállapodás születik 110 milliárd eurós második görög mentőcsomagról és netán újabb segítségről Írország és Portugália számára, valamint a 750 milliárdos uniós mentési alap további emeléséről úgy, hogy az Madridot és Rómát is megnyugtassa? Meddig tart a görögök türelme, meddig engedik egyre jobban megszorítani derekukon – és, mint egyesek érzik, nyakukon – a nadrágszíjat? És a reménytelenül munkanélküli spanyol fiataloké, akik már megkezdték lázadásukat a barcelonai Katalán téren? Vagy meddig tart a szakszervezetek és azok türelme, akik úgy érzik, a népek által választott politikusok nem a válságot előidéző pénzintézeteket büntetik, hanem azokat, akiken a válság ostora csattant? A Budapesten járt Emmanuel Todd világhírű francia demográfus-történész-politológus-szociológus nemrégiben azt nyilatkozta lapunknak, hogy az Európai Unió két éven belül szétesik. Máris halljuk a tiltakozó hangokat: Todd nem pénzügyi szakember. Való igaz.
Még egy világválság létrehozására sem lenne képes.”