„Egyik ismerősöm szerint a soros elnökség lezárultával kábé az fog történni, mint a brutális férj családjában, ha letelik a távoltartás; mikor az utolsó hivatalos személy is elhagyta a lakást, a családfő odafordul a gyerekeket magához szorító, megszeppent nejéhez: »no, te ribanc, kinek is panaszkodtál?«. A többit el tudják képzelni.
Lehet, hogy így lesz, ám arra is van esély, hogy pontosan fordítva történnek majd a dolgok, és a példánkban a hatóság szerepébe behelyettesíthető unió durvul be. Nem kizárt, hogy az elnöki tisztség jobban védte a kormányt az európai közvéleménytől, mint a magyar társadalmat a kormánytól, és a külföld mindeddig a lehető legudvariasabb formában fejezte ki nemtetszését a magyarországi - khm - események miatt, ám kint alappal érezhetik úgy, hogy a diplomácia legszoftabb nyelvén megfogalmazott bírálatokból a magyar vezetők és nyaloncaik nem fogtak föl semmit.
Legalábbis a nyilatkozatokból az szűrhető le, hogy az Orbán-kormány úgy látja, hogy az egész kontinens el van ragadtatva teljesítményétől. Igaz, hogy az elnökség legjelentősebb eseménye, a Keleti Partnerség csúcstalálkozó elmaradt, de a miniszterelnöktől tudjuk, hogy ez is csak azért, mert meg akarták óvni Budapest népét a fölösleges közlekedési dugóktól. Valószínűleg így volt, de erről nem tudhatunk semmi bizonyosat, mert külügyminiszterünk egész egyszerűen nem hajlandó válaszolni a kellemetlenebb kérdésekre, a mégiscsak beszivárgó nemzetközi kritikákra való reakciót pedig nem tatja tevékenységi körébe tartozónak, ellenben hosszan értekezik arról, hogy micsoda elismerésekben részesült különféle bizottsági meghallgatásokon és négyszemközti tárgyalások alkalmával.
Csodaszép, ahogy hazánk elöljárói mint megfellebbezhetetlen tekintélyre hivatkoznak az európai intézmények és kormányok szokványgratulációira (hogy azok, arról ne nyissunk vitát, szedjük csak elő az ellenzéki Fidesz megnyilvánulásait, amelyekben a szocialista kormányok diplomáciai vállveregetésekre épülő sikerpropagandáját kommentálta - szarügy, ha egy pártnak már van történelme), miközben azt üvöltik a világba, hogy Brüsszel nekünk ne diktáljon.”