Tehetségek Trianonja

„»Mi van június negyedikén, ami miatt ez ilyen nevezetes?« – kérdezte a butácska műsorvezetőnő, aki elég szépnek találtatott arra, hogy kétmilliónyi néző előtt szerepeljen. – Nagy-Magyarországot akkor szabdalták szét, és köztük volt az én szülőhazám is – válaszolta a székely kamasz, aki a zsűri szavazata alapján akkor épp a harmadik helyen állt, és arra kérte az embereket, hogy SMS-üzenetükkel fejezzék ki a szolidaritásukat. Sokan értették az üzenetet, sok embert megfogott ennek a gyerekembernek a mesebeli tisztasága és sugárzó tehetsége (az egyik zsűritag, Szirtes Tamás ezt úgy fogalmazta meg: »Valami fény jelenik meg veled, amikor bejössz a színpadra«), és meg is nyerte a vetélkedőt.(...)

A kovásznai fiú győzelme után a világhálón elszabadultak az indulatok. Pszichiáterek és szociológusok írhatnának tanulmányt arról a butaságról és a kollektív frusztrációról, ami ott előbukkant. Arról, miként érett be a rendszerváltás előtt – és azt követően a szocialista kormányok alatt – sulykolt »merjünk kicsik lenni« politika és az, hogy a szomszédos országokban nem honfitársaink, hanem csak magyarul beszélő románok, szlovákok, ukránok és »jugoszlávok« élnek. A hozzászólók felemlegették, hogy a televíziós tehetségkutatók jó részét határon túliak nyerik, hiszen a TV2 Megasztárjának öt szériájából kettőt (a délvidéki Rúzsa Magdolna mellett a nagyváradi Tolvai Renáta); az RTL Klub Csillag születikjében pedig háromból kettőt (László Attilát megelőzően a délvidéki Utasi Árpi) olyan versenyző nyert meg, aki nem magyar állampolgár. A leggyakrabban felhozott érv az volt, hogy a határon túliak tömbben szavaznak kedvencükre, míg az anyaországiak voksa megoszlik, így egyértelmű, hogy az előbbi nyer. Ez a logika azonban több sebből vérzik: egyrészt a határon túl élők nem feltétlenül a magyar kereskedelmi tévé képernyője előtt rostokolnak szombat este, hiszen a saját országukban is van (helyenként az anyaországinál sokkal nézettebb) populáris csatorna, másrészt külföldről szavazni drágább, és ott jellemzően szegényebbek is az emberek az ittenieknél. Ráadásul nem is motiváltak annyira a voksolásra, hiszen nem nyerhetnek autót, wellnesshétvégét vagy egyebet a szavazatukkal, mint a Magyarországról elküldött SMS-ek tulajdonosai (ennek valószínűleg technikai okai vannak, de attól még a rendszer igazságtalan). Ellentmond a logikának az is, hogy tízmillió anyaországit le tudja győzni a másfél millió erdélyi magyar.”