„Fél éve minden Hoffmann- és minden Pokorni-interjú arról szól, hogy kölcsönösen üzengetnek és beolvasnak egymásnak. Három hete a fővárosi KDNP kérte fel, hogy hagyja abba a Hoffmann elleni aknamunkát, a múlt héten pedig az államtitkár fordult a Fidesz etikai bizottságához a bírálatai miatt. Gondolta volna, hogy idáig fajul az ügy?
Megdöbbentem. A Fideszben nem szokás, hogy egy szakmai vitát úgy próbáljon lezárni valaki, hogy megkérdőjelezi a másik fél jóhiszeműségét, tisztességét. Láttunk az elmúlt években olyan politikai közösségeket, amelyek más úton jártak, és ismerjük ennek következményeit is. A Fidesz egyik értéke, hogy többféle álláspontot érdemben, személyeskedés nélkül tudunk megvitatni. Komoly ok kell ahhoz, hogy valaki ellen etikai eljárást kezdeményezzenek. Ez nem játék, hogy egy hét múlva azt mondják, meggondoltuk, vissza az egész. Nem azt várom, hogy nyilvánosan megkövessenek, de nagyon remélem, hogy mindenki levonja a tanulságot a történtekből.
Az etikai bizottság elnöke "tisztázó beszélgetést" kezdeményezett önök között. De miért nem ült le eddig magától tisztázni a szakmai nézetkülönbségeket a kormány oktatási államtitkára és az oktatási bizottság kormánypárti elnöke?
Leültünk már többször. Az oktatás fontos, de minden látszat ellenére bonyolult dolog, majdnem minden mellett, és ellene is, lehetnek érvek. Én mindenről hajlandó vagyok vitázni, de egyről nem: hogy elmondhassam a saját véleményem.
De miért nem mondja el ezeket egy kávé mellett, miért a sajtón keresztül vitatkozik az államtitkárral?
Nem tartom bajnak, ha a szakmai viták a nyilvánosság előtt is zajlanak, egy ekkora politikai erőnél pedig szerintem az is normális, hogy vannak nézetkülönbségek. Fontos kérdésekben persze egyeztetni kell, erre a Fidesz-KDNP frakció közös oktatási munkacsoportja rendszeresen alkalmat is teremt. Az üléseinkre rendre meghívjuk az államtitkárságot is, más kérdés, hogy ezeken jó ideje csak a munkatársai képviselik Hoffmann Rózsát. Az megint más, ha képviselőtársaim lelkesedését esetleg visszaveti, ha a végigtárgyalt, leegyeztetett, egyhangúan elfogadott álláspontok a végén nem tükröződnek az államtitkárság tervezeteiben.
A KDNP frakcióvezetője nemrég arra utalt, hogy a féltékenység vezeti a bírálatait, amiért nem ön lett az oktatási államtitkár. Az előző Orbán-kormány oktatási minisztereként bántotta, amikor 2010 tavaszán kiderült, hogy más kapja az oktatás irányítását?
Nincs olyan ambícióm, hogy államtitkár vagy miniszter legyek. Ugyanakkor azt annak idején többször is elmondtam, hogy én egy önálló oktatási tárcát láttam volna szívesen a kormánystruktúrában. Más döntés született, így most ezek között a keretek között kell dolgozni.”