Multikulti

„Bár a multikat mind szélsőbalos, mind pedig szélsőjobbos politikai palettán divattá vált szidni, csakúgy, mint az ugyancsak »multijellegű« bankokat, momentán létük, működésük nélkül nincs magyar gazdaság! Ha rápillantunk a friss makrogazdasági számokra, kiderül belőlük: egyedül csak a kivitelnek köszönhető a bővülés. Ezzel persze el is jutottunk oda, hogy a duális gazdaság – úgy tűnik legalábbis – bebetonozódott. Sőt soha nem volt ilyen megosztott a vállalati szektora hazánknak. Mert az elmúlt hónapokban történelmi jelzőkkel illetett külkereskedelmi többlet annak köszönhető, hogy az exportra termelő társaságok pörögnek, importoldalon pedig – miután padlón van, vagy inkább a mínuszban a hazai fogyasztás – nincs érdemi behozatal. (...)

Csakhogy! A multinacionális cégek költségvetési támogatása felettébb átláthatatlan, és úgy tűnik, mintha az illetékes tárcák sem kívánnák ezt transzparensebbé tenni. Miután közérdekű adatokról van szó, jogos elvárás az adófizetők részéről, hogy megtudják: bizonyos cégek az adóforintokból milyen értékű vagy mértékű dotációban részesülnek. Nota bene, az Európai Bizottság korábban azt állapította meg, hogy Magyarország a multik paradicsoma, a központi költségvetésből biztosított támogatási aránymutató tudniillik ezt reprezentálja. Amit tudhatunk: évente átlagosan 140-150 milliárdot költünk a multikra, valószínűleg ez idén is nagyságrendileg így alakul. (...)

Tehát a kis magyar multikulti-szituáció tulajdonképpen a róka fogta csuka esete. Ám ne feledjük, ellenzékben a jelenlegi kormánypártok azt ígérték: rendezik a helyzetet, és nem lesznek kivételezett cégek. A központi források nagy részét pedig a kis- és közepes vállalkozások kapják majd meg. Ehhez képest annyi történt, hogy idejekorán megtudhattuk: néhány kiemelt multinacionális vállalat a következőkben milyen komplex költségvetési többlettámogatásban részesül.”