„Kezdődött azzal, hogy az unió déli szomszédjainál forradalmi hullám söpört végig Tunéziától kezdve Egyiptomon át Líbiáig. Majd Japánt a modernkori történelem egyik legnagyobb földrengése rázta meg. És ha mindez nem lett volna elég, a bajt tetézte az eurózóna válsága. Azt több mértéktartó európai politikus is elismerte, hogy a magyar elnökség ezeket a krízishelyzeteket hatékonyan kezelte.
És mindezek mellett nem maradt el a kitűzött célok megvalósítása sem. Az egyik legnagyobb eredmény, hogy a múlt heti EU-csúcs politikai támogatást adott Horvátország uniós csatlakozásához. Szintén fontos döntése volt az Európai Tanácsnak, hogy jóváhagyta az EU történetének első roma-stratégiáját, valamint a közép-európai országok számára különösen fontos Duna-stratégiát. Bár véglegesen nem sikerült lezárni, de karnyújtásnyi távolságba került a gazdasági kormányzás reformja, melynek véglegesítése a magyar elnökségi félév egyik kiemelt feladata volt.
Lényeges vívmánya a magyar elnökségnek, hogy következetesen kiállt a schengeni rendszer fenntartása mellett, és nem engedett azoknak a szirénhangoknak, amelyek a határellenőrzés újbóli bevezetését követelték. Nyilván az elnökség lezárultával megindulnak az elemzések, osztályzások pro és kontra. Azt hiszem azonban, annyi gyorsmérleg már most megvonható: a magyar elnökség nem vallott szégyent az európai porondon.”