„Soltész Miklós és Demeter Ervin fideszes képviselők egy 2006. október 19-i sajtótájékoztatón azt kifogásolták, hogy az akkori kormány el akarja venni a rendőrök, tűzoltók szolgálati nyugdíját. Jelenleg pont az ellenkezője mellett érvelnek.
2006-hoz képest rosszabb helyzetbe került az ország, köszönhetően annak az újabb négy év szocialista kormányzásnak, amelynek következtében Európa utolsó országai közé süllyedtünk. Sosem titkoltuk, hogy nem jókedvünkben hoztuk ezt a döntést, hanem azért, mert rákényszerülünk. Több embernek kell dolgozni ahhoz ma Magyarországon, hogy kijussunk a válságból, és nem engedhetjük meg azt, hogy 42-43-44 éves, makkegészséges és munkaképes emberek nyugdíjban legyenek. Kénytelenek vagyunk megkérni őket, hogy fontolják meg, és jöjjenek vissza dolgozni.
Bizonyos esetekben tehát a korábbi álláspontjukat felülvizsgálják, és más véleményt képviselnek, mint néhány évvel korábban?
Tud olyan embert mondani, aki nem kényszerül erre időnként? A világ folyamatosan változik, és a körülményeket senki nem hagyhatja figyelmen kívül. Ha megnézi a gazdasági mutatókat, akkor látni fogja, hogy 2006 Magyarországa még egy másik Magyarország volt; nem sokkal, de jobb állapotban volt, mint a kormányzás 2010-es átvételekor.
Mégis ellenzékben egy olyan javaslatot kifogásoltak, amelyet kormányra kerülve próbálnak megvalósítani. Nem lett volna ésszerűbb ellenzékben konstruktívabban hozzáállni a kormányzati javaslatokhoz?
Látja, legközelebb majd megkérdezzük önt, hogy alakítsuk ki az álláspontunkat a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban.
Nem erre gondoltam, de nem érzi, hogy így támadhatók egyes döntések?
Ön szerint van támadhatatlan döntés?
Nem tudom, nem vagyok ilyen pozícióban.
Mert én a politikában még nem találkoztam támadhatatlan döntéssel.”