„A kongresszuson kiderült az is, hogy a párttagok által delegált küldöttek ragaszkodnak a Magyar Szocialista Párt nevéhez, ahhoz a politikai közösséghez, amely az MSZP-ben kialakult, folyamatosan formálódik, amelynek részesei vagyunk. Nem akarják beolvasztani sem a liberálisokat, sem a konzervatívokat, mert a párt önazonosságának kérdése akárcsak számunkra, úgy a számukra is egyként fontos, miközben persze lehetséges a velük való szövetségségkötés és partnerség kialakítása. A küldöttek ragaszkodnak a baloldalisághoz, mint politikai értékvilághoz. Annál is inkább, mert az Orbán-rendszer olyan sebeket ejt a magyar társadalom széles rétegein, amelyeket csak modern baloldali politikával gyógyíthatunk be. Nem osztogatással, hanem a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás politikájának huszonegyedik századi módszereivel.
Nagyot léptünk előre szombaton a valódi egység irányába is. Ismét bebizonyosodott, hogy az MSZP demokratikus párt, ahol senkibe nem fojtják bele a szót. Azért folytattunk hosszú vitát, hogy minden vélemény elhangozhasson. Nincs kétségem, hogy ezt követően is vitatkozó párt maradunk, jómagam nem is szeretnék másféle pártot vezetni. Sőt, a kongresszus nagy többséggel rögzítette azt is, hogy nem válunk felülről irányított vezérpárttá. Demokratikus és szabad belső légkörben fogjuk ezentúl is meghozni döntéseinket. Fontos elhatározása volt ugyanakkor az is a kongresszusnak, hogy ezeket a döntéseket fegyelmezetten be kell tartani, továbbá hogy vitáinkat nem nyilvános üzengetések útján kell lefolytatni. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, ha a közösség része kíván maradni.”