„hvg.hu: Az egyik belga lap, a Le Soir ennek a napokban hangot is adott. A kétségtelenül túlzó, egyoldalú cikk szerint egyetlen ország sem alakított ki magáról olyan rossz benyomást, mint a magyar EU-elnökség. A cikk szerzője úgy véli, hogy Orbán Viktor »egy régi, tradicionalista, ultrakatolikus, nacionalista világ« visszatérését hozta és már januárban, a médiatörvény kapcsán, majd áprilisban az új magyar alaptörvény megszavazásakor »kivégezték« a szabadságot.
B.P.: Amikor főszereplőként áll színpadra valaki, számolnia kell azzal, hogy reflektorfénybe kerül. Magyarországnak pedig az EU-elnökséggel megadatott a főszerep, már tavaly decembertől ránk figyelt egész Európa. Ha egy ország azon túl, hogy megoldja a házi feladatát, profitálni is szeretne az elnökségből, akkor ebben a hat hónapban nagyon kell ügyelnie arra, hogyan viselkedik, mit mutat meg magából. Az EU-elnökség ugyanis van olyan fontos, hogy ebben az időszakban a belpolitikát takarékra állítják és a pártok között megegyezés születik. Az uniós elnökség előkészítési időszakában ez így is történt: egy összpárti parlamenti bizottság felügyelte a felkészülést, én pedig külügyminiszterként havonta beszámolással tartoztam nekik.
Éppen, amikor tavaly decemberben az országra irányult a reflektor, a kormány előhúzta az egypárti ízű médiatörvényt, amely a diktatúrák korára emlékeztet. Ezt követte 2011. január 19-e, amikor Orbán Viktor az Európai Parlament előtt soros elnökként mutatkozott be és kivont karddal előadta, hogy meg fogja védeni az országot. A miniszterelnök élezte a kezdődő konfliktust; tudjuk, imádja a konfliktusokat, abban érzi jól magát.
Az EU-elnökség ideje alatt súlyos belpolitikai döntések születtek, például egy hónap alatt megírták az új Alkotmányt. Ilyenkor egyébként nem szokás alkotmányozni. A kormánynak el kellett döntenie, hogy a belpolitikára, vagy az uniós elnökségre koncentrál. A mozaikdarabokból összeállt kép azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP a belpolitikát választotta. A parlamenti kétharmad lubickol a hatalomban és ahelyett, hogy szép játékkal érvényesítenék és értékesítenék erős többségüket, például az Alkotmánybíróságnak és a Költségvetési Tanácsnak meghagynák a kontrollfunkciót, a pályáról durván lerúgnak minden játékost, és egyedül lövik a gólokat. Megütközve értesültek Brüsszelben a miniszterelnök március 15-i beszédéről is, amikor kijelentette: »nem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk«. Magyarország soros elnökként tengelyt akasztott az unióval.”