„Aczél György, a kádári kultúrpolitika legnagyobb hatású alakítója, a tilt-tűr-támogat
egyszerű osztályozás mestere sokakat ítélt hallgatásra, ha úgy ítélte meg, hogy a művész vagy tudós nézetei nem egyeztethetők össze a kurzus kívánalmaival. A hosszabb-rövidebb időre szilenciumra ítéltek sora elmondhatatlanul hosszú volt. Csak példálózó felsorolásként azoknak, akik nem éltek abban a korban: Örkény, Bánffy, Bessenyei, Bencze György, Heller Ágnes, Petri vagy éppen Csurka és Csoóri.
Pár hete a TV2 egyik vetélkedőjében az államfő otromba helyesírási hibáira utaló kérdések jelentek meg. A szerkesztő pár nap múlva »saját kérésére« vagy »közös megegyezéssel« megvált a csatornától. A miértre nincs hivatalos válasz, de nincs józan ember, aki ne azt hinné: a szerkesztőn elverték a port, mert ironizálni mert az elnökkel. Aczél itt van közöttünk.
Minap a Népszava Online levette Gréczy Zsolt cikkét. A Stop.hu ezzel egyidőben megüzente, hogy a jövőben lemond Gréczy népszerű internetes naplójáról. Mindkét orgánumról azt tartják, hogy az MSZP segíti működésüket. Gréczy a baloldal egyik legaktívabb támogatója. Kétségtelen, nézetei nagyon közel állnak hozzám, jó személyes viszonyban vagyunk, éppen úgy küzd a Fidesz ellen és baloldal megújításáért, mint én.
Most valaki szilenciumra ítélte. Valaki, akinek van hatása ezekre a médiumokra. Valaki, aki pénzzel játssza a politikát. Valaki a háttérben. Valaki, aki Aczélnak hiszi magát. Aczél kádári politikus volt, de intelligens, művelt ember. A maiak meg barbárok. És ezek a barbárok közöttünk vannak és mindenhatónak hiszik magukat. Pedig nem lenne itt a helyük. Ezért is kell pártszavazás. Értitek? Ezért.”