Itt vannak az adatok: ennyire elégedettek az egészségüggyel a magyarok
Az iskolai osztályozásnak megfelelően értékelhetik a betegek egyebek közt az ellátás minőségét, a dolgozók hozzáállását és a tisztaságot.
Megértünk mi mindent, csak azt nem, hogy miért értek ily hirtelen türelmük végére az orvosok, hiszen az elmúlt hatvanöt évben semmivel sem bántak jobban velük.
„Megértjük az orvosok elkeseredettségét, ahogy azt is, ha elcsábulnak a nyugati fejvadászok ígéreteitől, s külhonban vállalnak munkát, hiszen a dán vagy belga beteg is ugyanolyan rászoruló embertársunk, mint a magyar, s a gyógyuláshoz nekik is joguk van. (Ráadásul tehetősségük is van hozzá.) Megértünk mi mindent, csak azt nem, hogy miért értek ily hirtelen türelmük végére, hiszen az elmúlt hatvanöt évben semmivel sem bántak jobban velük. Persze a rendszerváltás után joggal várták, hogy helyzetük rendeződik, ami azt jelentette volna, hogy anyagilag, munkafeltételeikben, morálisan, társadalmi megbecsültségükben nagyarányú javulás áll be, de a különböző kormányok mindig meghagyták az oktatással együtt a szocializmus áldozatának, amely nagy, átfogó, az egész struktúrát érintő rehabilitációra vár, de csak a következő ciklusban lehet a lényeget érintően hozzáfogni.
Az egészségügy, kisebb-nagyobb zúgolódásokat leszámítva, mindig megadóan várta a következő ciklust, de azt is eltűrte, amikor nem kormányváltás jött, hanem valóban következő ciklus. Akkor a körülmények javítása helyett a kormány az orvosokat lejárató kampányba és reformnak nevezett betegsarcolásba kezdett. Gyurcsány egy nőgyógyászok elleni kirakatpert fontolgatott a reform népszerűsítése érdekében, nem tudok olyan orvosi mozgalomról, amelyik ez ellen felháborodott, tiltakozott volna. Avagy van, aki komolyan gondolja, hogy a vizitdíj beszedése nyomán itthon tarthatók lennének az orvosok?”