Orvosok határok között

No, azért a poszt alkotójához is: Basszus, nem most van a fülkeforradalom? Nem a radikális változások ígéretével ért el a kormány kétharmadot? Nem volt mindenki torkig már a komcsikkal? Ha a FIDESZ sem csinál semmit, arra jó válasz az, hogy eddig se csinált senki semmit? Hülye!

"Megértünk mi mindent, csak azt nem, hogy miért értek ily hirtelen türelmük végére az orvosok, hiszen az elmúlt hatvanöt évben semmivel sem bántak jobban velük." Nem hiszem, hogy hirtelen értek a türelmük végére. Már régóta tele van a hócipőjük a megalázóan alacsony fizetéssel, a paraszolvenciával, a lehetetlen (anyagi, higiéniai, eszköz ellátottsági) körülményekkel a főorvosok hatalmaskodásával, a munkaidővel az ápoló segéd személyzet alacsony létszám és szakmai szinvonalával. Azzal, hogy a politika pénz híján a társadalom "orvos ellenes" hangulatára játszik. Könnyű találni 250,000 Ft/szülés(előre) vagy 500,000 Ft/csipőprotézis(előre) orvosokat. De ezek ritkák, ebből általánosítani az egész orvos társadalomra nem lenne szabad. Hogy bármilyen kormány van hatalmon az azonnal hisztérikus átszervezésbe kezd az egészségügyben (majd belátva hibáját másikba kezd, néha pont az ellenkezőjébe mint az előző). Frusztrálja őket beteg-orvos viszony folyamatos romlása is. A be nem fejezhető gyógyítás (pl hajléktalanok) Ehhez jött, hogy most lehetőségük van külföldre menni és ott (sokkal) jobb szakmai körülmények között, lényegesen magasabb fizetésért, sokkal kulturáltabb betegekkel dolgozni. Nagyjából 1980-ig még külföldre menni is nehéz volt, főleg családostól. 80 és 90 között már lehetett utazni, akkor viszont nehéz volt kint maradni (elméletileg csak politikai menekültként lehetett) Ez nekünk "betegeknek" természetesen rossz. De az orvosoknak is egy életük van. Azt szeretnék szakmailag, egzisztenciálisan sikeresen leélni és eközben a családjuknak is a körülményekhez képest a legjobb életet biztosítani. Egyébként én azt gondolom, hogy később (ha már megalapozták anyagilag az életüket) sokan vissza fognak jönni. Bár kint lényegesen magasabb színvonalon lehet élni, de a születés a "vér szava" nem megtagadható.

Tudja, Ugró úr, ez összetettebb kérdés annál, mint ami egy szokásos MNO-s fekete-fehér, "Orbán Jó - gyurcsány rossz" cikkecskében ki lehet fejteni. Ha veszi a fáradtságot és végigböngészi saját lapját, akkor egész oldalas cikkeket találhat mértéktartó orvosoktól (nem Éger Istvánra gondolok, hanem szakmájukban nagyot alkotó szakorvosokra), akik évek óta mondják, hogy egyre romlik a helyzet, és egyszer töréspontra jut az egészségügy. Szóval nem hirtelen jött a dolog. A lehetőségek nőttek meg relatíve hirtelen (munkavállalás egyszerűsödése Nyugaton, ezzel párhuzamosan ugyanott nővér-, és orvoshiány). Ha elolvassa, amit a rezidensek mondanak, azt is észreveheti, hogy nem nyugati fizetéseket akarnak, egy németországi fizetés kb. negyede (!) már elég lenne, hogy ne menjenek el annyian. Szóval ez nem a pénzéhesség, még mindig nem. Amiről kevesebb szó esik, és szerintem legalább olyan fontos, az a társadalmi megbecsültség, és a társadalmi közeg. Egyre többen azért (is) mennek el, mert elegük van a magyar társadalom egyre nagyobb rétegeire jellemző primitívségből, egymás folytonos lealázásából, a sunyiságból, az "okosba" megoldásokból. Sőt, ennek eü-i vetületéből, a hálapénzből is. Nem akarnak élni és gyereket nevelni egy olyan környezetben, ami az ún. "hagyományos" értékeket nem képes megőrizni, sőt láthatóan a saját meggyőződését is képes eldobni kevés haszonért cserébe. Ide kívánkozik annak a hírneves kollégájának az esete, aki nagymanógyarként szlovák rendszámú autóval közlekedik, megjegyzem olyannal, ami munkahelyemen a főorvos lehetőségeit is meghaladja. Ha ön azt sérelmezi, hogy a vizitdíj ellen nem volt mozgalom, tényszerűen igaza van. De ha utánajár (újságírónál ez régebben szokás volt), azt fogja találni, hogy a szakmai lapoktól és fórumoktól a nyilvánosság nyomtatott és elektronikus formáin át számos helyen tiltakoztunk ellene, gyakorlatilag az orvostársadalom többsége. Most sem a rászorulókkal van vitánk. De egyre többen érzik úgy, hogy ilyen társadalmi környezetben, ilyen megterheléssel és felelősséggel járó munkát végezni nem éri meg. Ez nem a hazaszeretet vagy hivatástudat hiánya, amire szintén előszeretettel hivatkoznak egyes "elkötelezett" jobboldaliak. Ha az lenne, már feleennyi orvos sem lenne itthon.

GYakorló betegként, nekem is most fogyott el a türelmem. Úgy gondolom, hogy a betegek is megérdemelnének egy sokkal jobb orvoskból és szervezetekből álló elleátási rendszert. Talán tegyük lehetővé, hogy a betegek is kivándorolhassanak, olyan országokba, ahol okkal jobb az rvosi ellátás. Vagy együttvándorolhassanak ki az rvosukkal, a betegeik és akkor nyugi van.