„Miután a gyöngyöspatai helyzet totális kifordításával a kormány is hozzájárult a cigányellenesség szításához, ez tovább bátorította a zsigeri gyűlöletet mindig élvező, primitív lelkű embereket. A helyzet kiváló alkalmat kínált ahhoz, hogy legaljasabb fantáziáikat és ártó szándékukat civilizált köntösbe - megformált írásba - öltöztessék, s úgy tegyenek, mintha ettől bizonyítást nyerne a cigányság biológiailag is alacsonyabb rendű volta, az ő magasabbrendűségükkel szemben.
Így született meg az a névtelen levél, amelyet több, neonáci portálon is közzé tettek, a rohamcsapatok fenyegetései elől Csillebércre menekített nők és gyerekek táborozása után. (...) A levél olvastán egy szociális munkás, Fábián Julianna megkérdezte a csillebérci vezetőséget, mi a véleményük a több helyen is olvasható, uszító írásról. A tábor ügyvezető igazgatója, Haraszti István azt válaszolta: Az egész kitaláció, aljas mocskolódás. A gyöngyöspatai gyerekek olyan rendet és tisztaságot hagytak maguk után, hogy az igazgató örülne, »ha minden csoport után ez lenne a helyzet!!!«. Majd azzal zárta, hogy a Vöröskereszt illetékeseivel megteszik a jogi lépéseket.
Létezik tehát az igazság képviselete és dolgoznak a hazugság leleplezésén, de ez egészen biztosan nem a sajtó elemi szabályai szerint fog realizálódni. Náci portálokon senki nem fog helyreigazítást közzé tenni, mert ugyan ezek a fórumok is sajtónak minősülnek, de a rasszizmussal párhuzamosan eminens céljuk a nyilvánosság normarendszerének szisztematikus szétzúzása. És ez mindaddig így marad, amíg a politika és a törvény föl nem ébred.”