Mi a helyzet az abortusszal?

„Mire jó az abortusz-finanszírozás megváltoztatása? Leginkább arra, hogy a nem kívánatos alsóbb néprétegeknek (többnyire cigányok) ne legyen annyi gyereke (amúgy se fogadják őket örökbe, hacsak nem kötnek ki nevelőszülőknél, mely eseteben érdemes felidézni Állami Árvácska történetét). A középosztályt és az alsóközéposztályt viszont rettentsük el. Ha nem állna szöges ellentétben a saját hozzájárulás mértékének növelése a kormányzat politikájával, amely éppenséggel következetesen a gazdagoknak, a felsőközéposztálynak kedvez, gondolhatnánk, hogy végre némi szociális érzékenységről tesznek tanúságot. Hohó! Erről szó sem lehet. A kormány vágyai igen egyszerűek. A középosztály szüljön minimum három gyereket, a leszakadók, s köztük főként a cigányok pedig szüljenek minél kevesebbet. A magyar társadalom többsége természetesen ezzel is egyetért, és demográfiai szempontból – hűvösen szemlélve – van benne racionalitás, ha szűklátókörű is.

Egyszóval, a KDNP szenteskedik (de legalább elvei vannak), a Fidesz pedig politizál (elvei pedig nincsenek). Amit egyikük sem tesz (nem mintha eddig bármely kormány különösebb figyelmet szentelt volna az ügynek), az az abortusz maga. A nők, akik abortuszra kényszerülnek. Ezeknek a nőknek a választási lehetőségei. És az, amit e választási lehetőségek bővítésére a kormány tehetne, ha akarna. De persze nem akar – legyen a család szentség, az esélyegyenlőség pedig erkölcsi megújulás, aztán a többit intézzék el a vállalatok, rugalmasabb munkaidőt biztosítva, netán még vállalati óvodát is. Fizessen a vállalat a női gyerekvállalásért, ha nem fizet, majd jól megbüntetjük – lóg a levegőben a fenyegetés. Mi marad tehát a vállalatoknak? Nem vesznek fel kisgyermekes vagy szülőképes nőt. Mi marad a terhes nőknek? Az abortusz vagy az éhezés.”