„Mit kezdjek most ezzel a 97 éves aggastyánnal, hiszen még a pszichológusok is azt mondják, az áldozat gyermeke még igen, de az unokája már nem érez bosszúvágyat. De hallom az izraeli nagykövet szavait is: kötelező megbüntetni a háborús bűnöst, akárhány éves is, mert az áldozatokra kell gondolni. És az újvidéki képeslapokon 69 év után sem sokat változott a táj, a pesti Duna-part kövei is ugyanazok, amelyeket a folyóba lőttek tapodtak utolsó lépteikkel, és a Don-kanyar hómezői is ugyanolyan végeláthatatlan fagyosak, mint amilyennek a kétszázezer »honvédő« magyar baka érezte.
Valaki azt mondja: az ítélet lényege nem a bosszú, hanem az igazságtétel. Mintha lenne igazság, nem csak igazságosság. Mintha örökre beragadtam volna egy ördögi körbe. Mit kezdjek bárkivel, akár bizonyítottan háborús tömeggyilkossal, egy napfényen didergő matuzsálemmel, aki semennyire sem hasonlít egyenruhában feszítő egykori önmagára? Akit azonban elengedni éppoly lehetetlen, mint megbüntetni. Emberléptékű büntetéssel sújtani ugyanis nem lehet, mert nem emberléptékű, amit elkövetett.
Hatvanhat éve befejeződött a háború. Vége sosem lesz?”