Jóban, rosszban, szexbotrányban

„Nem Strauss-Kahné az első hasonló jellegű szexbotrány, és nem Anne Sinclair az első nő, aki az erős gyanú ellenére is hisz férjében. A legemlékezetesebb eset talán Bill Clinton félrelépése volt Monica Lewinsky-vel. Hillary Clinton kiállt férje mellett, sőt később már politikai összeesküvésként emlékezett vissza a botrányra. Hillary az NBC csatorna 2008. januári Today show-jában úgy nyilatkozott, az egész Lewinsky-sztori egy jobboldalról indított hatalmas konspiráció része volt, amely valójában már akkor elkezdődött, amikor férjét megválasztották elnöknek. (...)

Mi lehet az oka annak, hogy ezek a nők a nyilvánosság előtt rendre kitartanak a férjeik mellett, holott a legnagyobb megaláztatásban van részük? A házasság intézményének tisztelete vagy a férjtől való egzisztenciális függés valószínűleg nem hozhatóak fel erős érvekként, hiszen a hasonló politikusfeleségek általában jelentős magánvagyonnal is rendelkeznek, a házasság intézményét pedig éppen férjük sértette meg. Nem volna kilátástalan a helyzetük a válás után, egyedül sem.

Lehet, sőt valószínű, hogy otthon a nappaliban a megcsalt feleségek gyűlölik és látni sem bírják a férjüket, de abban a társadalmi helyzetben, amiben ők vannak, az ésszerűség úgy kívánja, hogy kifelé mindig a férjükben biztos, elnéző asszonyok szerepét játsszák. Egy szexbotrány után elvált közéleti figura sokkal könnyebben bukik meg végleg a közvélemény szemében, miközben a nehézségeken túljutott, továbbra is házasságban élő politikus megítélése sokkal kedvezőbb.”