Csodára várva

„Ma már nincs olyan réteg, amelyiket ne sértett volna meg halálosan, nincs olyan jogszerűtlenség, aminek tilalmát ne törte volna meg. A múlt hétre bőven elég lett volna a kifejezetten diktatórikus munkavállaló-ellenes terv, vagy éppen a gyöngyöspatai, szinte már rákosista-stílusú felelősség-kenegetés, nemzetközi összeesküvés szimatolás. Ezekre jött még a Gyurcsány-ügy, amellyel visszalépünk a vérügyészes koncepciós perek észbontó világába.

Mindez azt mutatja, hogy Orbán végjátékba kezdett, és csak a csoda segíthet rajta. A társadalom további megosztása - például a Gyurcsány-üggyel - éppen ellenkező hatású lehet, mint amire Orbán számít. Sokévnyi karaktergyilkolászás után a jobboldal már nem fogja jobban utálni a volt miniszterelnököt, mint eddig, hiába hurcibálják bíróság elé, akár vezetőszáron is, hiába harsogják bűnösségét a kormány ügyészségi értesítőkké züllött csapásmérő médiaalakulatai. Ha megvádolják, a baloldali és az ingadozó táborban tovább nő a népszerűsége, hiszen a nép nem hülye, a közemlékezetből előszivárognak az ilyen csúfos történetek, és mindenki tudja, hogy ha a koncepciós jogszolgálat beindul, akkor már csak az a kérdés, hogy hányadikak vagyunk a sorban. Ha Gyurcsány a nemzetközi média óriási érdeklődése mellett befejezi az őszödi beszédet, akkor Orbán bepattanhat a páncélozott kisbuszába és Fehéroroszországig menekülhet.

Ráadásul egy ilyen ügy összehozza az ellenzéki erőket. A szocialisták máris példásan és nagyon tisztességesen összezártak. Most ugyan éppen az a fő téma a Facebookon, hogy Schiffer András eredeti följelentő a Fidesz embere, és le az LMP-vel, ésatöbbi, de ez nem lesz mindig így. Mert egyrészt nem igaz, másrészt nem lehet a mostani állapotot azonosítani azzal a pillanattal, amikor Schiffer megtette a följelentését Sukoró-ügyben.

Orbán megosztási kísérlete tehát ma az LMP-MSZP viszonyban éppen működik, és nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem lenne egyre sürgetőbb, hogy az Orbán-ellenes erők legalább megkezdjék az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokat, amelyekről a gyurcsányisták éppen úgy nem hiányozhatnak, mint az LMP, vagy a szakszervezetek, és az új civil szabadságmozgalmak, a szemmel láthatóan éledő liberálisok. Nem kétséges, hogy előbb vagy utóbb ott lesznek a mérsékelten jobboldali, de elsősorban demokrata erők is, akik már most is pontosan tudják, hogy Orbán további országlása évtizedekre küldheti őket a hitelvesztettek sorsára.”