A megújulás kérdései

„Eredetileg nem akartam a nyilvánosság előtt hozzászólni a szocialista párt ügyeihez, mert inkább tenni kell érte, mint kifelé beszélni róla. Az elmúlt napokban azonban vége lett párt belső helyzetéről való notórius semmitmondásnak – csak sajnos sokan most sem akarnak a valóságos elvi és gyakorlati problémákkal, benne a baloldal hibáival szembenézni. Ehelyett egy felületesen értelmezett baloldaliság jegyében bűnbakot keresnek, de rossz irányban: a párt minden bajáért Gyurcsány Ferencet teszik felelőssé. Mivel pedig ennek írásban vagy szóban mát többen adtak nyilvánosságot (többek között Kovács László, Balog András, Puch László, Lendvai Ildikó, Hiller István, Szekeres Imre, Szanyi Tibor), ezért kötelességemnek tartom a válaszolást.

A helyzet sokkal komolyabb annál, hogy így lehessen »megoldani«. A baloldal, a szociáldemokrácia, és – ennél is tovább kell menni – a magyar demokrácia valódi problémáit kell a mai viszonyok jegyében sorra venni.

Abból szeretnék kiindulni, amiben talán mindnyájan egyetértünk. A magyar baloldalnak, és pártjának, a Magyar Szocialista Pártnak meg kell újulnia. Ezt vallja a pártvezetés is, mint ahogy azt Mesterházy Attila több alkalommal elmondta. Mit jelent azonban a megújulás? Induljunk ki József Attila megfogalmazásából: csak az marad meg, ami megváltozik, és csak az változik meg, ami megmarad. A megújulás nemcsak azt jelenti, hogy eddigi elveinket ésmódszereinket a jelen követelményeihez igazítjuk. Ha a jövő feladatait akarjuk ellátni, fel kell tárni amúlt hiányait és tévedéseit. Nehogy újra elkövessük őket. Mivel csak az marad meg, ami megváltozik, nem a régit kell újrafazonírozni, hanem valójában új tartalmat és új formát kell létrehozni. Mivel azonban csak az változik meg, ami megmarad, a meglévő erők megőrzésével, átformálásával és kiterjesztésével. Ezt a munkát nem végeztük el. És nemcsak az elmúlt évben, hanem húsz év óta nem tettük meg. Ezáltal a részlettévedések mára a hibák »ördögi körévé« sűrűsödtek.”