A látszatháború

„Sokan óriási retorikai tettnek gondolják, hogy az amerikai elnök a majdani önálló palesztin állam és Izrael határait az 1967-es háború, tehát a megszállás előtti határok mentén mondta kívánatosnak. Obama demarsát majdhogynem forradalmivá nagyította az épp Amerikába tartó Netanjahu, a jobboldali-nacionalista izraeli miniszterelnök azonnali replikája: a ’67-es határok »védhetetlenek«, ergo biztonsági okokból elfogadhatatlanok Izrael számára.

A látszat egy amerikai–izraeli konfliktus mellett szól. De csak az. A beszédből tudniillik hiányoztak az izraeli telepítéspolitikát, a kész tények politikáját kárhoztató szavak. Továbbá: Obama az Egyesült Államok részéről nemkívánatosnak minősítette a független palesztin állam ENSZ általi, őszre várt deklarálását, amivel hideg vizet öntött az immár egységesült palesztinok fő politikai céljára. Aztán kiállt Arab-Palesztina demilitarizálása mellett; az ikerszó nem a palesztinok biztonsága, hanem államuk »életképessége« volt.

Végül a láthatatlanul távoli jövőbe tolta az izraeli–palesztin alkut a két legérzékenyebb kérdésről: Jeruzsálemről és az elűzött palesztinok visszatéréséről. A liberális izraeli Haarec szemleírója szerint a beszédet akár Netanjahu is elmondhatta volna. Szavak, szavak – és Kelet-Jeruzsálemben megint épül egy hatalmas zsidó telep.

Aki azt hitte, hogy Obama frontot nyit Izrael ellenében, az bolond. Jövőre Amerikában elnökválasztás lesz, és az izraeli lobbi a kongresszusban is, azon kívül is nagyon erős. Az elnök nem véletlenül emlegetett a beszédében »zsidó államot«. A Netanjahu-kormány azt követeli a palesztinoktól, hogy Izraelt mint »a zsidó nép nemzeti államát« ismerjék el. Miközben Izrael állampolgárainak ötöde arab!”