„A rasszista retorika viszonylag széles körben kedvező fogadtatásra talált, ami kitermelte a Magyar Gárdát és utódszervezeteit – a csendőrségtől a szebb jövős polgárőrségig. A Jobbik romapolitikai elképzeléseinek markáns elemeként megjelent az úgynevezett közrendvédelmi telepek terve. Az ideológia és a fekete ruhás, árpádsávos szabadcsapatok masírozásai ugyanazt a célt szolgálják: a maguk számára a tekintélyszerzést, a másik oldalra a félelemkeltést.
A Jobbikot valamilyen mértékig mindenképpen erkölcsi és politikai felelősség terheli a romák elleni tébolyult sorozatgyilkosság miatt. A »nemzeti radikalizmus« nyilas és náci szellemiségű csoportokkal szövetkezik. Azokon a településeken, ahol napjainkban is szélsőjobbos félkatonai szervezetek vonulgatnak, végképp elszabadulnak az indulatok. Gyöngyöspatán lemondott a polgármester, Hajdúhadházon nyugdíjazták a rendőrkapitányt. A szélsőjobboldal sajátosan értelmezett rendteremtésének a következménye káosz és gyűlölet.
Vona Gábornak tudnia kell, hogy az általa hiányolt »őszinte, kritikus, de érdemi vita« legfőbb akadálya maga a Jobbik.”