„Lázár János egy éve kijelentette, hogy ez nem az ő, hanem Orbán Viktor frakciója, s miután végigvitte az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, továbbá új értelmezési keretbe helyezte a visszamenőleges hatály fogalomkörét, képviselőtársai megalázásával ma még tesz egy nagy szívességet a főnökének: birkaként tereli őket egybe, hogy aztán megszavazzák Orbán Viktor alkotmányát.
Az utolsó pillanatban eldőlt, hogy a képviselők azt mégsem látják el a kézjegyükkel, amit csak sajnálni lehet, ez az aláírás ugyanis mementója lett volna az ellentmondásra képtelen ember gyávaságának, valamint a gengsztertempónak, amely csak arra irányul, hogy mindenáron a hatalomban kell maradni, mert az a tuti, lehet titkári állást adni barátnak, rokonnak, bejuthat a gyerek a Sándor-palotába, arra való, közben jókat lehet mennydörögni az MSZP-s korrupció természetrajzáról.
Igen, ma megszavazzák Orbán alkotmányát, és ezzel beteljesítik azt, ami egyéves kormányzati tevékenységük alatt is egyre nyilvánvalóbbá vált: valójában ahhoz értenek igazán, amit ellenzékben is tettek, a romboláshoz. És közben valami különös pátosszal fordulnak a múltba, hogy az orbáni alkotmányból végül kifolyjon a giccs. Mintha a múlt valami olyan balzsam lenne, amely majd írt jelent a munkanélküliségre, miközben társadalompolitikájuk következményeként egyre nyilvánvalóbb kontúrokat kap a törekvés a sokgyerekes középosztálybeli családok jólétének emelésére, a többi meg nem tűnik számukra különösen érdekesnek. Víziójuk, hogy legyen ez a betanított munkások országa, s csak kevesek szerezhessenek diplomát, de ők is inkább a preferált körből érkezzenek.”