„Elébb volt a prezidenciális rendszer bevezetése, mostanában egy előre hozott választásról szóló elemzői esélylatolgatás van műsoron, de a Fidesz szempontjából ennek sem látom túl sok értelmét.
Nem azért, mert szóvivőjük a fejtegetéseket megmosolyogja, hiszen mi mást tehetne velük? Egy ilyen forgatókönyv azonban – szerintem – jóval több kockázattal jár a Fidesz számára, mint előnnyel. Ráadásul az első számú haszna, az hogy a kormányzó erők mandátuma nagy valószínűséggel két évvel meghosszabbodna, nem biztosít nagyobb levegőt azokhoz a jelentős, az államháztartást, nem pedig a hatalmi berendezkedést érintő változtatásokhoz, amelyek realizálását a kabinet hónapok óta tolja maga előtt.
Lehet, hogy az új alkotmány bevezetésével el lehetne magyarázni a cezúra szükségességét, meggyőzni a híveket az Országgyűlés feloszlatásának erkölcsnemesítő bátorságáról. Elképzelhető, hogy a népes frakció érdeke is ezt kívánná, például akkor, ha így halasztódna a kisebb létszámú parlament fölállítása is, de végül is, miért érné ez meg a Fidesznek? (...)
Különben is, a kétharmad az kétharmad, nem csupán erőben, argumentációban, hanem előre nem kalkulálható parlamenti szituációkban is. Váratlan események pedig egyrészt mindig vannak, másrészt, ahogyan a világ, Európa, a régió, valamint az ország helyzete sejteti – kis túlzással – mások se lesznek. Szóval, a kétharmad erejétől nem könnyű megválni akkor sem, ha az ezzel járó »siker« zömét elkönyvelték már.”