„Nyilván korábban úgy értékelték az elvtársi maffiózókat, hogy azok hivatali kötelességüknek tettek eleget, amikor loptak, csaltak, korrumpáltak és korrumpálódtak. A tömeges lefoglalások ellenére Hunvald és társai már valószínűleg úgy eldugták zsákmányukat, hogy nyomát bottal lehet ütni. De ennél sokkal érdekesebb, hogy mi lesz majd a ki tudja, mikor meghozandó jogerős ítélettel? Ha a magyar bíróság nagy részének eddigi – különösen a politikai szempontból érzékeny eseteknél tapasztalt – ítélkezési gyakorlatát, vagy Vincze Piroska bíró első napját vesszük alapul, akkor nem kizárt, hogy az ítélet után nagy lesz a fellélegzés. Természetesen nem a társadalom, hanem a bűnbanda tagjai részéről.
A magyar jobboldali szavazók türelme fogytán van. Nagyon is. Az emberek pedig felteszik a kérdést: vajon nem az általuk megszavazott törvényhozók hozzák a törvényeket? Miért van például az, hogy a közismert hátterű és kapcsolati hálózatú bírák egy része még mindig ugyanaz – eltekintve a kihalási folyamattal járó természetes cserétől –, mint húsz évvel ezelőtt? Vagy mondjuk miért nem lehet ugyanúgy nyilvánossá tenni a magyar bírák esetében is, hogy ki volt az MSZMP, azaz az MSZP jogelődjének a tagja, mint ahogyan Csehországban a cseh bírák esetében, ahol a volt kommunista párttagság tavaly óta közkincs? (Az interneten: http://portal.justice.cz/Justice2/MS/ms.aspx?j=33&o=23&k=2452&d=314879) A bűnbandák kedvelt bíráinak, illetve azoknak, akik nem tudnak elszakadni a politikától, menniük kell. Kötelezővé tenni azt, hogy a bírói pálya az általános nyugdíjkorhatárig tartson, óriási lépés lenne. Nem habozni kell, hanem meglépni, mert ez így nem mehet tovább.”