Hazugságok hálójában

„Történészi kutatások sora bizonyítja, hogy Biszkunak kulcsszerepe volt abban, hogy édesapámat »Nagy Imre és társainak bűnperében« 5 év börtönre ítélték, minket, a családját pedig Romániába deportáltak, ahol több mint két évet töltöttünk egyre lepusztultabb körülmények között, fegyveres őrök és idomított vadászkutyák őrizetében. Gyermekkorom legfogékonyabb éveit – többek között Biszkunak köszönhetően – sorstársaimmal együtt úgy töltöttem fogságban, hogy szüleinknek és itthon maradt rokonaiknak fogalmuk sem volt arról, hol vagyunk, és hogy valaha hazatérünk-e.

A forradalom vérbe fojtása után, 1957. február 28-án lett Biszku belügyminiszter. Ő irányította a véres megtorlást, közvetlenül a kezéhez tapad annak a 229 embernek a vére, akiket akkor kivégeztek, és közvetlen felelősség terheli sok tízezer tönkretett életért, emberek sorsáért, akik évekig börtönben ültek vagy a megtorlás elől külföldre menekültek. Biszku Béla egész életében a keményvonalas, kíméletlen, vérszomjas bolsevikok közé tartozott. Kádár Jánossal együtt képviselte itthon és Moszkvában azt az álláspontot, hogy a lehető legszigorúbb ítéleteket kell kiszabni Nagy Imrére és közvetlen munkatársaira. Ő egyeztetett a vádiratról és a kivégzendők listájáról. Nyilván különös örömet és elégtételt okozhatott számára annak kiagyalása, hogy milyen válogatott eszközökkel kínozzák, törjék meg és alázzák porig az általa gyűlölt Nagy Imre-kormány tagjait.”