„Az a gond a beszari kormányokkal, hogy túlbiztosítják magukat, azokra az ajtókra is rácsokat hegesztenek, ahol senki sem akar bemenni, ráadásul túl erős kocsikat tolnak a párthülyéik alá, nehogy már utolérje őket valaki. Borzalmas hírem van, kedves János: senki sem üldöz, csak az emlék: megyünk a szántón, gumicsizmánk túl szoros, de egyszer politikusok leszünk, és megbosszuljuk az egészet. Szeretnék Santana.
Te persze szeretnél száguldani, mert életed nagy részében azzal a rohadt traktorral nem tehetted, de ne kelljen most tapsolunk ehhez, kösz. Majd az analitikusod megoldja, a magyar nép kevés erre az összetett feladatra, meg egyébként is, mi közünk hozzá? (...)
Jövünk haza (másik nap) a Moszkva téri kéjlakunkba, melyet abból a rettenetes pénzből vettünk, amellyel a balliberális média támogatott minket, hogy Orbán Viktorról bizonyítsuk be, hogy hülye. 65 négyzetméter, rajta a jelzálog, ilyenkor szoktam sajnálni, hogy nem voltam olyan jellemtelen, mint Schmitt Pál, mert akkor kicsit feljebb laknék a Rózsadombon.
Most, a cenzúratörvények idején, már csak óvatosan írogatunk ilyet meg olyat, tudjuk például, hogy Schmitt Pál okos, Tarlós István pedig nem, viszont tényleg nem fasiszta. Annyira nem, hogy ő kezd lenni a legrokonszenvesebb ember ebben az egész hányadékban, amit piszoárforradalom eredményezett, mert legalább kinyilvánítja, hogy egyénisége van, vagy legalábbis akar olyat. (Várost vezetni ő se tud.)”