Szabad-e az irodalmat teológiai szempontból bírálni?

2011. február 22. 16:08

Shakira lehet szép és erkölcstelen, Pál apostol lehet csúnya és erkölcsös.

2011. február 22. 16:08

„Shakira lehet szép és erkölcstelen, Pál apostol lehet csúnya és erkölcsös. Egy irodalmi alkotás lehet esztétikailag értékes, miközben a mondanivalója keresztény szempontból nézve romboló. Az esztétika autonómiája azonban nem korlátlan autonómia. »Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés!« Egy népszerű könyv hátsó borítóján szerepel ez a disclaimer. Igen, persze, A viskóról van szó. De nem a könyvről, hanem erről a két mondatról szeretnék néhány gondolatot írni, mert szerintem rendkívül tanulságos.

 

A kiadó nyilván megelőző csapást akart mérni a könyvet érő teológiai bírálatokra, elhárítva magától a teológiai tartalommal kapcsolatos felelősséget. Ez érthető, az azonban kevésbé, ha keresztények naivan el is fogadják ezt a magyarázatot. A könyv valóban nem teológiai értekezés, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne teológiai mondanivalója, vagy ami még fontosabb: teológiai látószöge. Nem pusztán azért, mert minden látószög teológiai látószög (beleértve az ateizmust is, amelyik Isten valóságát tagadja), hanem azért is, mert a könyv mögött nyilvánvaló és jól átgondolt teológiai meggyőződés áll. Ráadásul a párbeszédek konkrét teológiai kérdésekkel foglalkoznak, vagy éppen azokat illusztrálják: bűntudat, Isten szeretete, haragja, tekintélye, mindenhatósága, a Szentháromság személyei közti kapcsolat, stb. A viskó teológiája sok esetben nyíltan vitába száll hagyományos teológiai tanításokkal, alternatív értelmezéseket nyújtva az olvasónak. A regény forma tehát nem teszi a könyvet kevésbé teológiaivá, legfeljebb a teológiai üzenetét erőteljesebb eszközzel mondja el, mint ahogy egy teológiai tankönyv teszi.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
morfondír
2011. február 23. 11:51
A Viskó érdekes könyv. A ma emberének íródott, erősen amerikai evangelista szemszögből. Katolikus teológiai szempontból való értékelése nyilván erősen meg kell hogy kérdőjelezze az észak amerikai evangelista szemléletet. Mi egyebet tehetne? Ez teljesen természetes. Akár ráírták a hátuljára azt a két ominózus mondatot, akár nem. Nekem , aki lutheránus szemmel olvastam érdekes volt, sőt barátom, aki saját róm.kat. vallását jól ismeri, ajánlotta. A könyvet elolvasva egységes keresztény világkép bontakozik ki, kissé naív (kérdés persze, hogy mihez viszonyítva, lévén a teológia nem egzakt filozófiai ág) elemekkel, melyek alapvetően nem zavaróak. A hitben nem gyengít a könyv, azt bátran állíthatom, Isten-értelmezése a modern ember számára is könnyen emészthetővé válik. A kerettörténet csapnivalóra sikeredett, mely nem igazán író emberre vall. Inkább egy teológusra, aki próbált storyt kerekíteni mondandójához. Karakterei elnagyoltak, jobbára valóban csak díszletnek szolgálnak a teória köreteként, azonban széles körű fogyasztásra szánt "regényként" az eladások számából következtetve nem volt rossz csapásirány. Összefoglalva azt kell, hogy mondjam értem barátom miért javasolta elolvasásra. Teológiai mondandója számomra érdekes volt, műkedvelő amatőrként kritizálni nem is kívánom, inkább egyfajta modern Isten-magyarázatnak vélem. Nekem tetszett, kárára semmiképpen sem válik senkinek. A story miatt azonban saját példányt nem veszek belőle. Rossz regény, érdekes teológiai álláspont, mely nem áll távol tőlem. Mindenesetre elfelejteni nem fogom. Az alapkérdésre válaszolva: szabad, sőt kell is. Mindkét szempont fontos, ha az író mégoly elővigyázatosan is odabiggyesztette azt a két mondatot a könyv hátuljára.
magnamater
2011. február 23. 09:53
Javitás: Egyhát= Egyház
Serio
2011. február 23. 09:53
A magam részéről nem tekintem jó iránynak az értéktől megfosztott értékítéletet, a posztmodernt. Ennek megfelelően egy írást másképp kell értékeljen egy keresztény és egy ateista, és megint másképp pl. egy más vallás követője. Mást-mást is fog nekik jelenteni. Azonban egy teológiailag vitatkozó, a keresztény tanítással nyíltan szembehelyezkedő, támadó mű is lehet keresztény szempontból értékes. Hány nagy költő van, akinek vannak Istent elítélő, bíráló versei is, és annak idején mélyen hívő irodalomtanárunk ezeket is értékesnek tartotta keresztény szemmel, teológiailag, erkölcsileg is - mint az istenkeresés egy lépcsőjét, valamit amiből a hívő ember is tanulhat és épülhet. Természetesen a primitív vallás-, és istengyalázás, amit sok esetben manapság művészet néven marketingelnek, nem tartozik ide. De ezek az "alkotások" egy jó érzésű ateista számára is inkább megalázók és visszataszítók! Egy irodalmi művet nem az alapján kell értékelni, hogy mennyire állja meg a helyét erkölcs-, ésvagy hittankönyvként, hanem hogy mennyire épülhet belőle az ember szellemi, erkölcsi, vagy akár hitbeli téren. Épülni pedig vitából, megkérdőjelezésből, támadásból, ellentmondásokra való rámutatásból is lehet - ha ezek értelmes, értékes gondolatok önmagukban, az emberi útkeresés nemes pillanatai, nem pedig az oktalan rombolás és minden elleni lázadás megnyilvánulásai.
magnamater
2011. február 23. 09:47
Az egyszeregyen kívűl minden tudomány fejlődik. A teológia is tudomány, az állandóságot jelentő dogmák nem a teológiát, hanem az Egyházat szolgálják, a tanítás állandóságával akarja biztosítani az Egyház az állandó fennmaradást. Sikerűl e néki? A logikátlan teológia összeomolhat, attól még a Szervezet, maga az Egyhát még fennmaradhat
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!