Orbán rendszerének ellenzéke

„Nem vagyok boldog a bojkott miatt. Általában nem értek egyet azzal, hogy távol maradjunk a parlamenti döntésektől. Azt gondolom, hogy nekünk, törvényhozóknak a Parlamentben van a helyünk. De a Parlament lényege veszett el az elmúlt hónapokban. Annak kormányzati tudomásul vétele, hogy a többség nem totális, felhatalmazása nem korlátlan, hogy az ellenzék is a népakarat legitim kifejezője és megtestesítője. A miniszterelnök önmagát azonosítja a nemzettel, a hazával, ezerszer világossá tette, hogy mi, a parlamenti ellenzék nem vagyunk részei a hazának.

Nem maradt más választásunk, mint ország-világ előtt egyértelművé tenni, hogy mi nem tudunk osztozni Orbán »nemzeti együttműködési rendszerében«. Mi a parlamentáris demokráciában hiszünk, és elutasítjuk a »nemzeti együttműködés nyilatkozatában« írtakat, mely szerint »elvárás«, hogy alázatosan behódoljunk e hazug rendszerértelmezésnek. Mi nem hódolhatunk be. A Parlamentnek a miniszterelnök nem főnöke. Ő nem fogalmazhat meg alkotmányos kötelességünkön kívüli elvárásokat, de ha mégis megteszi, akkor azt bizonyítja, hogy a törvényhozó hatalmon felüli hatalomra tör. Szembe kell szállnunk ezzel a diktatórikus szándékkal.

Pár hete, amikor először szólítottam fel a demokratikus ellenzéki pártokat a bojkottra, még nem voltam biztos a sikerben. Tudtam, hogy ez kivételes eszköz, és azt is, hogy sokan érvelhetnek majd a Fidesz-szel történő együttműködés mellett. De reméltem azt is, hogy a demokratikus ellenzéki pártok megértik: választóvonalhoz érkeztünk. Az új Alkotmány elfogadása után mi parlamenti ellenzékből Orbán rendszerének demokratikus ellenzéke leszünk. Az előttünk álló legfontosabb feladat, hogy ennek, azaz a rendszerellenzéki szerepnek levonjuk valamennyi politikai következtetését.”