„Újra napirenden van, hogy az hatvan évvel ezelőtt Széll Kálmánról Moszkva térre keresztelt közterület talán a továbbiakban ne az orosz főváros nevét viselje. (...) Tarlós ma mégis úgy fogalmazott: nem biztos, hogy a Moszkva tér elnevezés a legrosszabb, és abban sem biztos, hogy nekik most »érzelmi feszültségeket« kell gerjeszteniük. Hozzátette azt is: a kezdeményezést mindemellett tisztességesnek és érthetőnek tartja. (...)
Miért is örülök akkor mégis Tarlós hezitálásának, ha egyszer nincs bajom Széll Kálmánnal? Nem, nem kívánom védeni a Moszkva teret csak olyan alapon, hogy megszoktuk az elnevezést. Ennyi erővel semmin soha nem lehetne változtatni. De nézzünk rá a térre! Sétáljunk át rajta! Én naponta megteszem. Ez bizony tényleg Moszkva. A szovjet. A komcsi uralom országunkra gyakorolt hatása manifesztálódik itt. Mit szépítsük: húgyszag, szocreál rémület metrókijárat, brutál felüljárók, csövesek, széjjelszakadt aszfalt, rohadó korlát. Lehet szeretni a rohadást, engem is eltölt némi romantikával, még filmet is ihletett a hely, meg a neve, de a lényeg, hogy utóbbiak nagyon egyben vannak.
Ezt az egységet egy módon érdemes megbontani: valódi bontással. Dózerral. Aztán építkezéssel. Csupán az átnevezés itt nem segít. Majd ha szép, 21. századi, plusz élhető közterületet kapunk a jelenlegi helyett, annak már nyilván nem lehet majd Moszkva a neve. Keresztelőt viszont akkor szokás tartani, ha megszületett a poronty.”