Füstölgések

„Nálunk még csak a BKV-megállóknál tart a prohibicionista rendrakás, de nyilván felmerül majd a saját autóban elkövetett dohányzás megszüntetésének szivárványos gondolata is, de akkor egy füst alatt el kellene gondolkodni a tüsszentés betiltásán is, tekintve hogy az lényegesen komolyabb veszélyforrás a gépjárműben, mint némi matatás az öngyújtó után. Egyébként, mint tudjuk, tiltásban és szankciókban a határ a csillagos ég, a dohányosokat kiközösíteni, kirekeszteni, megalázni, mínusz tizenöt fokban az utcán ácsorogtatni csak a kezdet.

Az unalommentes újságírás egyik klasszikusa, Martin van Amerongen amszterdami publicista Füstölgés című, káprázatos kultúrtörténeti esszéjében (Typotex Kiadó, 2005) történelmi példákat is felsorakoztat a bevadulás fokozatainak érzékeltetésére. Első Jakab angol király, aki soha életében nem mosakodott, és legfeljebb ujjbegyeit mártogatta rózsavízbe, tipikus reneszánsz zsarnok volt. Legszentebb, legtanultabb, legbölcsebb királyomnak kellett szólítani, és különböző ténykedései mellett írt egy dohányzás elleni pamfletet is. Közben minden este berúgott, úgy kellett a hálólakosztályába vonszolni. A dohányzást így minősítette: rémes szokás, a szájnak kellemetlen, a szaglást zavarja, az agyra kártékony hatással van, a tüdőre veszélyes és fekete, bűzös felhőivel a pokolbéli tűz gomolygó füstjére emlékeztet. Uralkodása alatt a dohányosokat összeterelték a piactereken, és nyilvánosan megkínozták őket.”