Félrenézés

„Miközben az ügyészség következetesen ellenáll a Biszku Béla által a diktatúra idején elkövetett tettek nemzetközi jogi eljárás alá bocsátásának, vádat emeltek a volt kommunista vezető ellen egy kétes alkotmányosságú törvényhely alapján. Biszku a »nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása« miatt áll bíróság elé. Vagyis esély sincs arra, hogy kiderüljön, vajon az 1956-os forradalom leverése és megtorlása során elkövettek-e emberiség elleni bűncselekményeket, viszont nyilvánosan kétségbe vonni a bűnök tagadását nem lehet. Minden egy irányba mutat: minél kevesebbet tudjunk meg, lehetőleg ne derüljön fény mindenre, ahol lehet fedjük el és tabusítsuk a múltat. A titkosszolgálatok működésével kapcsolatos politikai akarat ugyanerről szól. Bizonyára súlyos érvek támogatják a nyilvános szembenézés elkerülését.

Gellért Ádám nemzetközi jogász vádemelési javaslatában pontosan felsorolja azokat a jogi érveket, amelyek szerint az 56-os megtorlás emberiség elleni bűncselekményként minősíthető. A hazai jog szerint nincs már nem elévült bűncselekmény, a hazai jog alkalmatlan arra, hogy egy lépést is tegyen a múlt jogi tisztázásában, de nagyokat tud lépni az elfedésben. A nemzetközi eljárás akadályozása és a szólás szabadságát korlátozó Btk. tényállás alapján való vádemelés ezt szolgálja. Nem az a vita tárgya, hogy érdemes-e élemedett korú embereket büntető eljárásnak alávetni, hiszen az el nem évülő emberiség elleni bűncselekmény fogalma arra épül, hogy az időmúlás bizonyos borzalmak elkövetőit nem menti fel. Éppen a jövő érdekében, hogy az általában az állami hatalom eszköztárával elkövetett bűncselekmények elkövetői soha ne érezhessék magukat biztonságban. A magyar jogrendszer megértő a háborús és emberiség elleni bűnök elkövetőivel. Vagy sorra rehabilitálja őket, arra hivatkozva, hogy az 1945 utáni népbírósági ítéletek nem voltak jogállamiak, vagy esélyt se ad arra, hogy a régmúltban elkövetett cselekmények jogi minősítését illetékes hatóságok megkezdhessék.”