„Egy világnézeti rétegpárttal nehéz tárgyalni – mondta Kövér László a Fidesz–KDNP siófoki frakcióülésén, s aki eddig csak nézett és nem látott, az most megérthette: az edzőpályáról a stadionba tévedt kereszténydemokratákat hirtelen mozdulattal visszaterelték oda, ahová a belépőjük szól. Aztán később kiderült: lehet, hogy mégsem. A viszony a Fidesz és a statisztikailag mérhetetlen támogatottságú KDNP között eddig szinte felhőtlen volt. (...)
A »KDNP zendülését« az új alkotmány tervezetének egy végül be nem terjesztett passzusa váltotta ki, amely kimondta volna, hogy a magzatot is megilleti az élethez való jog, s ami akár az abortusz lehetőségének szűkítését is magával hozta volna. A kormányfő pragmatikus elutasítása – »egy ilyen hazug riogatásba belebuknánk« – mögött tágabb horizont húzódik. Mindenekelőtt az, hogy sem a pártnak, sem a kormánynak nem hiányzik, hogy a médiatörvény európai botránya után, az EU-elnökség idején még az új alkotmány is felháborodást, de legalábbis komoly vitát keltsen az unióban.Másrészt a Fidesznek eminens érdeke, hogy valamilyen módon becsalogassa a parlamenti ellenzéket az alkotmányról folyó vitába, s egy szigorított abortuszpasszusban való csendestársszerep ezt végképp lehetetlenné tenné. (...)
A látszat a politikában már önmagában hatalom. Higgyünk-e azoknak, akik szerint az egész vihar csak a demokratikus vita látszatának fenntartását szolgálta? Vagy amit látunk, az igazi hajszálrepedés? A vérig sértett, megalázott »világnézeti rétegpárt« ugyanis aligha felejti a Siófokon kapott, kétségtelenül realista pofont. Kérdés persze, mit szól mindehhez a klérus, s mit a portyázó szélsőjobb, amely máris lecsapott: lám-lám, győzött a Fidesz liberalizmusa, befellegzett a magzat- és családvédelemnek. De ha a magzat fogantatására gondolunk: lehet, hogy mégsem? Hagyjuk is a szélsőjobbot: mit szól majd a Fidesz, ha kiderül, hogy esetleg ők futottak bele a KDNP pofonjába? Valaki megérzi majd.”