„Amikor Ady bejelentette nősülési szándékát és eljegyezte Csinszkát, a lány apja, Boncza Miklós nem egyezett bele a házasságba. Az árvaszéki engedély hónapokig késett, és a türelmetlen Ady ismét a nagy ellenfélhez, Tisza Istvánhoz fordult pártfogásért. Az előzmények ismeretében talán nem meglepő: Tisza nem teljesítette a kérést.
1918. október 31-én villájában meggyilkolták Tisza Istvánt. A szörnyű hírt a nagybeteg költő barátja, Bölöni György vitte meg a Veres Pálné utcai lakásba. Ady zokogásban tört ki, és folyvást az ismételgette, hogy »ennek nem lett volna szabad megtörténnie…« Hogy ekkor, néhány héttel a halála előtt mit gondolt Magyarország jövőjéről, ma már kideríthetetlen. Mindenesetre üdvözlő táviratot küldött Tisza nagy ellenfelének, a győztes Károlyi Mihálynak, bár családtagjai szerint halálos ágyán azt is mondta, hogy ez nem az ő forradalma.
Tisza és Ady útja szerencsétlenül keresztezte egymást, de Tisza alighanem szerencsésebben járt az irodalommal, mint Ady a politikával. A miniszterelnök irodalmi ízlése és ítéletalkotása pontosan megfelelt társadalmi állásának és egyéniségének, míg Ady tragédiáját részben az okozta, hogy íróemberként belesodródott a politikába, és közéleti működése miatt szembekerült saját osztályával.”