„Persze politikus és politikus között is lennie kell valamiféle különbségnek. Többféle tekintetben is. Mondjuk abban, hogy ki miért csatlakozott épp ahhoz a párthoz, amelyhez tartozik. S milyen pszichológiai tényezők alapján jutott közös nevezőre pártbéli társaival. Az LMP-nél például azonnal felismerhető a közös nevező. Sasnak érzik magukat a párt tagjai, akik hasítani szeretnék a magas eget, csakhogy a fasiszták rájuk lakatolták a kalitkát. Így nem marad más, mint egy kis zajos szárnyrázogatás a rácsok mögött… Olyan, mint most, amikor az LMP rendkívüli parlamenti ülés összehívását követelte a médiatörvény ügyében.
Nyilván közel sem érte még el tetőfokát az Orbán-kormányra, s ezáltal a nemzetre nehezedő külső és belső nyomás. A médiának ehhez semmi köze, a médiáról született magyar jogszabály csak ürügy a támadásokra. Méghozzá jó ürügy, mert a szólás- és sajtószabadság több mint kétszáz éve már az egyik leghatásosabb eleme a politikai demagógiának. Lévén, hogy igazi szólás- és sajtószabadság soha és sehol nem létezett. Magyarországon sem. Igazából nem is volt mit lerombolni a frissen elfogadott törvénnyel. Maguk a háborgók is tudják, hogyha valamilyen véletlen folytán mégis létrejönne az eszményi szólás- és sajtószabadság, akkor éppen ők lennének annak az igazi kárvallottjai.
Elég is ennyi a célozgatásból, különben lesújt a törvény az ő hatalmas erejével. Egyébként felröppentek olyan hírek is, hogy az EU szankciókat alkalmaz Magyarországgal szemben a törvény miatt. Mit ad isten, a Magyarországon tevékenykedő multik is mozgolódnak, tiltakoznak a válságadó ellen. Azok a multik, akik Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint 11 ezer milliárd forintot vittek ki az országból az elmúlt évtizedben. Az elnök, nyilván merő udvariasságból, de érezhetően alulkalibrálta az összeget. Már csak azért is, mert nem vette számításba például azokat az őrült kedvezményeket, amelyeket a hazánkba települő multik kaptak. Pedig ezeket is forintosítani lehetne. Sőt! Kellene! Nincs kizárva, hogy az a politikai támogatás is kifejezhető pénzben, amelyet a multik kaptak a mindenkori szocialista vezetőktől. Ha kormányon voltak, ha nem. Lendvai Ildikó egy ízben például sikítva követelte a magyarországi minimálbér befagyasztását. Huszonhétezer forintot! Különben elmennek innen a multik, mondta féltő aggodalommal.”