„- Együttműködésről beszélnek. Nemzeti együttműködésről.
– Beszélni könnyű. Nem kerül semmibe. De az orbáni uralom természetét a sajtó nem érti.
- Pedig elég sok ügy torlódott össze. Nem foglalkoztunk velük eleget?
– Csak azzal nem, amivel érdemes lenne.
- Mondjon példát.
– Nagyvonalúan napirendre tértek a tulajdonosi szerkezet döbbenetes gyorsaságú átalakítása felett. Szellő se rezdült, amikor a nemzeti vagyonkezelést egységesítették, és könyörtelen következetességgel tették rá a kezüket a pénzügyi forrásokra. A magyar sajtó kiváló partner abban, hogy a kormánypárt által – tudatosan – piacra dobott szimbolikus ügyeket tupírozza, miközben napirendre tér olyan »apróságok« felett, mint a szuperholdingok alapítása a legfontosabb gazdasági/társadalmi alrendszerekben, a nagy összevonások sorozata, a »nemzeti közművek«, tömegközlekedési birodalmak egységesítése, a közigazgatás példátlan mélységű strukturális átalakítása. Orbán – ellentétben a sajtóval – tudja, hogy ez számít.
- Ki mozgatja a végrehajtói szálakat? Matolcsy?
– Ugyan. Ő beszélhet, de egy év múlva a nevére sem emlékszünk majd. Fellegi Tamás, a »hallgatag ember« viszont annál többet tesz. Az összes forrás fölött ő diszponál, a vagyonkezeléstől a kínai kapcsolatokig.
- Azt írja újévi előrejelzésében: a Fidesz sietni fog. Addig kell intézkedni, míg az ellenzék bénult, deprimált. De arra ön sem számított, hogy ennyire arctalan, tétova ellenzék áll fel, élén a leépülő szocialista párttal.
– Amikor megláttam az MSZP-frakció összetételét, számítottam erre. Azt írtam a választások előtt, hogy a szociknak szerencséjük van. Nulláról indulnak. De ez már nem igaz. Ebben az összetételben jócskán a nulla alá csúsztak.”