Anarcho-monarchizmus?

„Sajnálatos módon egy politikust fölmenteni csak egy másik politikus odahelyezésével tudunk. Amúgy, természetesen a lehetőségeink is nagyon meg vannak nyirbálva, hiszen két nagy és önérdekű politikai konglomerátum irányítja azt, melyek sokkal jobbak a hatalom megszerzésében, mint annak felelősségteljes gyakorlásában.

Ám - akár így, akár úgy - választanunk kell. Azok a gondtalanok, akik nem szavaznak, vagy voksukat tüntető jelleggel egy kisebbik pártnak adják, is döntést hoznak, bármilyen jelentéktelen következményekkel is. És a jelenlegi - normális ember által választható - politikai rendszerek kínálatából egyik sem szolgál alternatívával; így hát nem irthatjuk ki a politikai elitünket, a legjobban reménykedve (amúgy is, ki takarítana fel utána?).

Igen, tudom: vannak őszinte és jó lelkek az aspiránsok közt, és néhány, ritkán be is jut, még kevesebb el is tud valamit érni a kapott pozícióval, és még olyanok is vannak, akik hűek maradnak azon meggyőződésükhöz mely oda juttatta őket. Ám, mielőtt elfelejtjük, ezek azok a politikusok, akik gyakran a legnagyobb balhékat csinálják. Hiszen az őszinteség nem ugyanaz, mint a bölcsesség.

Egy szerencsétlen cinikus végtelenül rugalmas elvekkel sok esetben kevésbé káros a szabadságra, békére és igazságra nézve, mint valaki, akinek elméjét »emelkedett« eszmények vagy (még rosszabb) emelkedett eszmények töltik meg. Ami a többieket illeti, a politikusok nagy többsége… - nos, tartsanak még velem egy percre.

Ha valaki a vázlatoktól kezdve szeretne egy politikai rendszert tervezni, ismervén valamennyire a történelmet és nagyon is tisztában lenne az emberi természettel, ha lehetséges az illető leginkább egy olyan embert szeretne távol tartani a hatalomtól, aki leginkább vágyik arra, aki a legtöbbet hajlandó tenni azért, hogy megszerezze azt. Ha már itt tart, rángasson el egy visszakozó Cincinnatust az ő földjéről mikor a volscusok már a kapuknál vannak, majd amint a krízisnek vége, engedje vissza őt földművelő magányába, de az Istenért; soha ne adjuk át a fasces-t olyannak, aki nyújtja a kezét érte.”